Leute

Próbára teszi a párkapcsolatot a beilleszkedés nehézsége. Kár lenne tagadni. Az em-Ber már nem is tudja, mi lenne jó, maradni, elfutni, párosan szép az élet, vagy inkább egyedül? Újabb és újabb megoldásra váró ügyek jelentkeznek, amiket nem lehet az otthon bevált módszer alapján kezelni, a nyelvi nehézségek miatt a munkamegosztás módszere sem működik. Hiányoznak a szülők, a barátok, az ötletek, az anyanyelv, a bevált, begyakorolt lépések nyújtotta biztonság. Az itteni embereket egyelőre két csoportra lehet osztani: a meghatódásig rendesekre és a mogorva önzőkre. Mindkét féle rendre meglepetést tud okozni. Múltkor a reptéren egy német apáca taszította valósággal odébb P.-t. Bár akad bőven magának való is, mi inkább a rendes embereken tudunk "fennakadni". Tegnap este az Ikeában jártunk, csak, hogy körülnézzünk, mert azt megállapítottuk, hogy az az ágy, ami igazán jó lenne, túl drága. Ott szédelgünk az ágyak között, amikor kiderült, hogy amit kinéztünk, az kiállítási darabként féláron elvihető. Ha a vásárló maga szétszereli. Ok - mondtuk, a tudatlanok bátorságával, szétszereljük. Ja, hogy nincs csavarhúzónk? Majd jön egy kolléga és ad. Jött is egy fiatal srác, aki nélkül nem tudtuk volna megvenni az ágyat. Szó nélkül nekiállt csavarozni és mindenben segíteni. Először azt mondta, hogy majd az internetről töltsük le az összerakásról szóló rajzot, majd búcsúzóul mégis a kezünkbe nyomta, amit közben ő maga szedett le a netről. Még azt a kis ikeás csavarkulcsot is odaadta, ami a sajátja volt. Segítségével zárás előtt 10 perccel léptünk ki az Ikeából, hogy a négy (nem lapraszerelt) ágyneműtartót beerőltessük az autóba. A többi elemet majd szombaton szállítják ki. M.továbbra is hódol szenvedélyének, a lakberendezésnek. Igaz, részben azért, hogy a sok használhatatlan darabtól megváljunk. Teréz anya is előjött belőle. A hirdetésünkre jelentkezett egy kubai férfi, aki nem tudott se németül, se angolul. Valahogy mégis eltalált ide, és az általa kiszemelt asztal mellé két széket is kapott.