Környék

M. már kezdi belakni a környéket. Reggelente együtt szidják az időjárást az újságossal. Vagy inkább az újságos szidja, M. meg hallgatja. Az újságos egy, a metrólejáró mellett álló orosz férfi, aki a metrófelújítás miatt szorult ki az aluljáróból és kényszerült az utcára. Minden reggel ott árulja a lapokat, ha esik, ha fúj. Már pedig szinte minden nap esik és fúj. Van még egy érdekes arc, ő a háznál lehet mindenes, három kerekű kisautóval jár, takarít, a kaputelefont buherálja, ilyesmi. Egyik nap kérdezte, nem a miénk-e valami szuper drága járgány a parkolóban, ami miatt nem tud kijárni, de jeleztük, hogy sajna, nem. Amúgy nagyon izgalmas a környék. Lefelé két metrómegállóra van az Alexanderplatz, gyalog csak 20 perc, felfelé pedig szintén két megállóra egy Árkád. Jobbra és balra szebbnél szebb utcák, érdekesebbnél érdekesebb boltok. Rengeteg az olasz, séta közben néha kipattan egy-egy vendéglő ajtaja, hangos olasz szó árad ki, az em-Ber hirtelen nem is tudja, hogy milyen országban, városban van. Színesebb és gazdagabb az emberáradat a spandauinál, rengeteg a turista. A lakás egy "szigetházban" van, egy nagy, a sugárút forgalmát lefedő tömb mögött. A színésznő legutóbb azt mesélte, hogy a környéken szinte nincs is új ház, a régieket kellett felújítani, de aztán egy válságos időszakban mégiscsak lehetett újakat építeni, akkor épült ez ide. A bejáratnál egy tábla emlékeztet, hogy egy zsidó gyermekotthon állt itt korábban. Jellemző a színésznő története, miszerint a gyermekekre emlékezve egy fát ültetett a kertbe, de valamelyik "figyelmes" szomszéd annyira gondosan megmetszette, hogy aztán a fája most még nem is tért magához.