Weissensee

Egyik délután, a suli után meglátogattuk a Weissensee-t. Úgy 15-20 percre van tőlünk autóval. Egy szuper kis tó. Az étterme igazi nyugdíjas paradicsom. Ez az, ami otthon teljes egészében hiányzik. Hogy az idősebb generáció kiránduljon, egyen-igyon, kávézzon valahol, tömegesen. Egy egyedül üldögélő nőnél kértünk helyet, és amikor kihozták neki az ételt, jó étvágyat kívántuk, erre ő úgy válaszolt: "köszönöm". Mindez persze azért lehetett, mert a terület régen az NDK-hoz tartozott. A kávézás után tovább hatoltunk a "megvalósult szocializmusba". A strandbelépőt ugyanis "bagóért" adták, a szokásos 4 euróért. Kora délután még nem volt tele a hely, de aztán csak gyűltek és gyűltek az emberek. A víz a kiírás szerint 21 fok volt, M. többször is megmártózott, és bár voltak elszánt úszkálók, a többség csak csapott párat a karjával, és már jött is ki. Az italt dél-amerikaiak mérték, szóval volt valami szürreális az egészben.