Vigasz

 

Ne hadd el magad, öregem,
bőröd ne bízd kereskedőre,
ki elád felhőt az egen
s a földön telket vesz belőle.
Inkább segít a kutya szőre
a teríthető betegen,
semhogy magát miértünk törje,
aki sorsunktól idegen.

Magának rág mind, aki rág,
a fogacskák azért fogannak.
S mert éhes rongy vagy, a fogát
elkoldulhatod-e a kannak?
Fázol. Hát mondd, hihetsz-e annak,
ki fűtve lakik öt szobát,
falain havas tájak vannak,
meztelen nők meg almafák?
Hihetsz-e? Szagos kis dorong
édes szivarja s míg mi morgunk,
ő langyos vízben ül s borong,
hogy óh, mi mennyire nyomorgunk!
Ha pincéjébe szenet hordunk,
egy pakli „balkánt” is kibont!
Szivére veszi terhünk, gondunk.
Vállára venni nem bolond...
Bús jószág, ne vetéld magad!
Együtt vágunk a jeges télnek.
A jégből csak lucsok fakad,
de hű társ - éhezők kísérnek.
S ha most a tyúkszemünkre lépnek,
hogy lábunk cipőnkbe dagad,
rajtad is mult. Lásd, harc az élet,
ne tékozold bizalmadat.

1933. október 19.

József Attila

Hideg

Mára virradva mínusz 17 fok volt, és most sincs több mínusz 10-nél, szállingózik a hó. Ma talán ki sem mozdulunk. Program: mosás, főzés. Hm.

Haladás

Ilyen jól még sosem álltunk a lakáskereséssel. Azaz: haladunk. Tanulság: az információhiány mellett két dolog akadályozott bennünket végig, az egyik a tisztesség, a másik a becsület. Utólag visszanézve látszik, hogy hamar felfogtuk, mindenféle igazolásra van szükségünk ahhoz, hogy hiteles, pénzes, megbízható bérlőnek látszunk. Amikor ezzel megvoltunk, és már ajánlatot is kaptunk, szám szerint hármat, akkor a döntésben mi akadályoztuk saját magunkat. A fent említett két tulajdonsággal. A többiről majd később. Ha meg is leszünk.

Búcsú

Megkönnyeztük. Ezek még tavaly nyári képek.

Mínuszok

Reggel mínusz 16 fokra virradtunk. Brrrrr. Nem volt még ilyen hideg, mióta itt vagyunk, sőt. Eddig leginkább pluszok voltak esővel, most viszont dermesztő fagy napsütésben.Mi ennek ellenére eléggé fel voltunk dobódba, mert elkirándult hozzánk Spandauba P. Egyenes Prenzlauer Bergből jött, onnan, ahol szeretnénk kivenni egy lakást. Rávettük P.-t, hogy aludjon itt minálunk. Reggel azt állította, hogy ilyen jól már rég aludt, köszöni, hogy ráerőltettük ezt a programot. Igaz, azt is mondta, hogy már érti, miért terveztünk csoportos érfelvágást. Aztán megmutattuk még neki Spandau belvárosát, jól megfagyasztottuk, hazavittük, tettünk egy kört a leendő bérlemény körül, és megpihentük a spandaui Árkádban. Próbáltunk feltöltődni az emberek között. Ültünk, nyaltuk a fagyit és néztük őket. Ami érdekes, hogy otthon például nem lehet kutyát bevinni egy bevásárlóközpontba. Itt viszont szabad. Az is igaz, hogy eddig el voltunk ájulva az emberek kedvességén, de azért bunyevácból itt is akad épp elég. Például az új, olasz részlegnél, ahol szerettünk volna fagyit venni, az előttünk álló nő a vásárlás után visszalépett, valósággal félrelökte M.-t és mondta a magáét, hogy nem is olyan fagyit kapott, amilyent kért. Mire az olasz kiszolgáló lány egy darabig magyarázattal akart szolgálni, végül a kezébe nyomott egy újabb, hatalmas tölcsér fagyit, ami azért megint inkább a németországiak - nemzetiségre tekintet nélküli - kedvességéről és korrektségéről kialakult benyomásunkat erősítette. Meg az is, hogy a parkolóházban nemcsak a rokkantaknak tartanak fel helyeket, hanem külön a nőknek is. Hm. És a leértékeléseken néha fillérekért lehet venni egy-egy ruhadarabot. M. például ma elvesztette az egyik kesztyűjét, majd míg vártam, hogy végre egy kutyát tudjak lefényképezni, 5 euróért szuper kötött kesztyűt vásárolt a H&M-ben.

 

Idő

Új idők járnak a lányok, asszonyokra. Csinálni kell mindent, még a hagyományos férfimunkát is. Ilyen például a hólapátolás. Ez itt a közös alkotásom a szomszéd férfiemberrel. Egész jó lett. Az a módi, hogy mindenki a saját bejárata előtt eltakarítja a havat, de arra még nem jöttem rá, hogy az utcára vezető közös kocsibeálló tisztításával mi a helyzet. Ez eddigi ittlétünk óta a második hóhelyzet. Az első egy hétvégén volt, és mire észbe kaptunk, már a közös rész is tiszta volt. Akkor nem találtam saját lapátunkat sem, a szomszéd elől vettem el az övét, és a saját seprőnkkel igazítottam hozzá a képhez a mi bejáratunkat. Most is későn érkeztem. Négyen lakunk a két ikerházban, a mi oldalunkon még havas volt minden, szemben pedig az egyik szomszédé volt már tiszta, és készült a kocsibejáró is. A szomszéd dolgozott rajta. Így viszont nem tudtam elemelni a lapátját, emiatt nézegetnem kellett a saját készletünket, és lett is siker, van lapátunk, igaz, két részben, egy lapát és egy szár. Na, de azért összeillesztettem, és nagyon igyekeztem. Én rendes voltam, és a szomszéd kínai elől is eltakarítottam a havat, ezt a szembeszomszéd a másik oldalon nem tette meg az "iketrársával", igaz, egyedül eljutott a bekötőút kétharmadáig, amikor megérkeztem és valahogy elnyökögtem, hogy segítek neki. Amit a válaszból megértettem, hogy ok, övé a bal, enyém a jobboldal és hú, de szép időnk van. Engedte tovább bő lére a társalgást, de teljesen feleslegen fáradt miattam.
Már reggel fél hétkor a számítógép előtt ültünk és vettük a másik repülőjegyet magunknak a jövő heti hazaútra, mert Á. nagyon figyelmesen már este megírta, úgy tudja, a Malév reggel leáll. A leállás előtt nyomtuk a gombot a vételnél, de jó sok pénz buktunk ezzel az akcióval.

Könyvek

Az elmúlt hónapban ennyi könyvvel próbálkoztam, de valahogy egyik sem volt az igazi. Végül kikötöttem Helmut Schmidtnél, és az tűnt a legjobbnak. Legalábbis azokon az oldalakon, ahol Németország múltjával, jelenével, jövőjével foglalkozott, illetve azokon, ahol a fiatal politikusok által követendő magatartásról írt. Aztán a végére jutottam ennek is, és akkor a tartalékhoz, a "Suszter, szabó, baka, kém"-hez kellett nyúlnom. De félve, hogy hamar elfogy, ezzel párhuzamosan az interneten is elkezdtem könyvet olvasni. Túl vagyok egy Jodi Picoult-on (Házirend) és egy Henning Mankellt olvasok most. Állítólag az e-könyv a jövő. Ez elég szomorú. Az interneten például soha nem lehet behajtani a lap csücskét, ott, ahol tart az em-Ber. De ez csak egy kis apróságnak tűnő elem, amiért mégis jobb papíralapú könyvet kézbe venni. Azért van, ami az e-könyv mellett szól: olcsóbb, ami nem utolsó szempont, és nem foglalja a helyet sem a polcon.
Ma iszonyú hideg volt itt, napközben is mínusz 8 fok, ezért csak késve, együtt, kocsival mentünk a boltba, és csak kis késéssel lett ebéd, azaz inkább vacsora. Vagy holnapi ebéd. Gyümölcsleves, most fagyasztott erdei gyümölcsökből, és az újabb próbálkozással pudingporral és tejföllel. Készült még lecsó virslivel, rizzsel és kiflifelfújt. Igaz, ezekből végül alig ettünk. Valahogy nem bírtunk. Eljutottunk egy újabb mélyponthoz. Most ezzel a "mélyponttal" megyünk tovább az úton, visszük magunkkal.
És még mindig nem tudjuk, hogy mi lesz a Malévval, hazajutunk-e, és ha igen, akkor vajon milyen járművel.