die Übung

A költözés miatt új nyelviskolát kell keresni, hogy közelebb legyen a lakhelyhez. Ezt már most el kell kezdeni, hiába csak áprilistól járnék, mert annyira kevés a hely, állítólag. Tegnap aztán így beautóztunk a központban lévő népfőiskola fogadóórájára. Amit megtudtunk: nem működik a számítógépes rendszer. Tehát szívesen látnak a következő napon. Mindenesetre felírták a nevem egy papírra. De a tanárnő azt kérte, hogy betűzzem le én, ha már az A2.1-es szintre járok. A betűzés az úgy néz ki, hogy például "E wie Edward", tehát egy betűt egy keresztnévvel kell párosítani. Ez kettőnknek együtt nem ment, pláne akkor, amikor az Ü-höz értünk. Tanácstalanul néztünk egymásra, de én megmentettem a helyzetet és azt mondtam, hogy "Ü wie Übung", azaz Ü, mint gyakorlat. Ezt ugyanis a minap tanultam.
Az iskola két kerület határán volt: a Tiergarten és Schöneberg. Elég érdekes helyen. A szomszéd utcában például 3 méterenként "örömlányok" várták a fuvart délután háromkor.

Idegenforgalom

Tavaly a berlini idegenforgalmi kiállításon minden nemzet készített magáról egy kis képet - jellemző vonásokkal -, ezek végül együtt alkotnak egy nagyobb képet. Tegnap, az idei börze megnyitóján járva belebotlottunk a "műbe", amelyen aztán több perces bogarászás után leltük meg a magyar festményt. Azon van minden: Rubik-kocka, paprika, pulikutya, Lánchíd. A bal alsó sarokban álló növényt mi parlagfűnek tippeltük. Ezen jókat nevettünk. Elnézést. Jót vidultunk azon is, hogy a képet őrző német kislány, amikor megtudta, hogy magyarok vagyunk, azt mondta, hogy a budapesti haverjaitól úgy tudja: nem is érdemes a magyar nyelv megtanulásával próbálkozni, hiszen azt az ördög maga találta ki RÉSZEGEN. Ennyit az országimázsról.

A magyar pavilon "meglepetésszerűen" a vízzel hirdette a vizek országát. A régió országait csoportosították egymás mellé, így aztán a román szomszédok mellett kínálták földieink a kürtöskalácsot (4 euróért, de a magyarok ingyen is hozzájutottak). Ettünk pörköltet tarhonyával, majd somlói galuskát. Csak a rend kedvéért.

Költözés

Tegnap este elmentünk az új lakásba. Autóztunk egy órát, kicsit késtünk is, a főbérlő, egy színésznő is a házban lakik, a megbeszélt esti időben már várt bennünket teával, édes és sós rágcsálnivalóval. Előkészített még egy új "kerületi kisokost" is, és a bérleti szerződést. Nagyon készséges volt, belegyezett, hogy a tányéros antennánkat kirakjuk a balkonra, ez ügyben felhívta a ház amolyan "gondnokféléjét" is, aki szintén azt mondta: nincs akadálya annak, hogy néhány magyar csanelt fogjunk így. A színésznő körbevezetett bennünket, megmutatta a garázst, a pincét, a postaládát, a lakást, majd konstatálta, hogy a saját lakáskulcsát a lakásában felejtette. Úgyhogy ment is a "gondnokféléhez" - aki egyébként egy nyugdíjas CSU-s parlamenti képviselő -, engedje be a lakásába. "Lömariék" (Lemarié), az előző lakók, német feleség franci férjjel, ránk hagytak egy ikeás konyhai csillárt, fehér függönyt a nappaliban, és a nap által kiszívott padlót. Mert nem húzták be függönyt, magyarázta a színésznő és azt is, hogy szellőztetni kell, különben bedunsztolódik a lakás az műanyag ablakkeretek miatt. Az ablakok egy irányba néznek, mindegyikből látni a tévétorony csúcsát. Zárt kert tartozik a házhoz, a kert után egy iskola udvara következik. Maga a környék iszonyú mozgalmas. Mintha az egész város biciklivel járna, anyukák húzták-vonták a gyerekeket, akár kettőt is egy biciklin. Rengetek kávézó, bolt, gyógyszertár, jógastúdió, bank van elérhető közelben. Ezek egy jó részére ugyan nem lesz pénzünk, de legalább emberek járnak az utcán! Ja, és ami a legfontosabb, a metrómegálló 3 percre van az ajtótól. Fura lesz itt hagyni Spandaut, főleg a kerület óvárosa fog hiányozni.

Beim Zahnartz

Fogorvosnál jártunk ma. M.-nek begyulladt a fogínye, és úgy tűnt, hogy "háztáji" dolgokkal nem kezelhető. Egy olyan magánvállalkozást talált a neten, amely vasárnap is nyitva van, állami feladatokat lát el, és Spanduban is van egy belőle. Elfogadták a még otthon kiváltott Európai Egészségbiztosítási Kártyát - amihez az kell, hogy az em-Ber fizesse otthon legalább a minimális egészségbiztosítási díjat -, kértek egy 10 eurós vizitdíjat, kitöltötték a megfelelő papírokat, aztán már jött is érte az asszisztens. Most akkor legalább tudjuk ezt is, hogy miként működik.

Tavasz

Egy tavaszi hétvége itt is pont olyan, mint otthon. Azaz mindenki az utcára, a szabadba siet. Ez lehetett az oka, hogy a héten az Ikeában vett ágyat hozzánk leszállító teherautó az utcánk végében ütött el egy biciklist. Illetve nem is ütötte el. Szóval azt történt, hogy idetelefonáltak a szállítók szombaton délelőtt, hogy nemsoká', fél, háromnegyed óra múlva megérkeznek hozzánk. Aztán, amikor nem jöttek, M. kinézett az utcára, és látta ám, hogy ott áll egy szállítóautó és egy mentő. Bár nem volt ráírva, hogy Ikea, szent meggyőződése volt, hogy ez csak a mi ágyunk lehet. Vártunk, vártunk, és kiderült: igaza volt. Az ikeás teherautó sofőrje éppen szállt volna ki, kinyitotta az ajtót, és vagy kiütött ezzel egy biciklist, vagy a biciklis fejelt bele az ajtóba. Mindenesetre kihívták a mentőt, aki elvitte az agyrázkódást kapott férfit, és végül a két szállító közül az egyik behozta nekünk is az ágyat. Délután aztán rátekintettünk a spandaui tavaszra. Végre ugyanis kisütött a nap, ami elég nagy számnak számít mostanában. Megnéztük a spandaui citadellát és a bolhapiacot. Belvárost elönzönlötték az emberek: sütiztek, kávéztak. 5-10 méterenként van egy pékség, vagy cukrászda, és mindenki csak eszik és eszik.

Leute

Próbára teszi a párkapcsolatot a beilleszkedés nehézsége. Kár lenne tagadni. Az em-Ber már nem is tudja, mi lenne jó, maradni, elfutni, párosan szép az élet, vagy inkább egyedül? Újabb és újabb megoldásra váró ügyek jelentkeznek, amiket nem lehet az otthon bevált módszer alapján kezelni, a nyelvi nehézségek miatt a munkamegosztás módszere sem működik. Hiányoznak a szülők, a barátok, az ötletek, az anyanyelv, a bevált, begyakorolt lépések nyújtotta biztonság. Az itteni embereket egyelőre két csoportra lehet osztani: a meghatódásig rendesekre és a mogorva önzőkre. Mindkét féle rendre meglepetést tud okozni. Múltkor a reptéren egy német apáca taszította valósággal odébb P.-t. Bár akad bőven magának való is, mi inkább a rendes embereken tudunk "fennakadni". Tegnap este az Ikeában jártunk, csak, hogy körülnézzünk, mert azt megállapítottuk, hogy az az ágy, ami igazán jó lenne, túl drága. Ott szédelgünk az ágyak között, amikor kiderült, hogy amit kinéztünk, az kiállítási darabként féláron elvihető. Ha a vásárló maga szétszereli. Ok - mondtuk, a tudatlanok bátorságával, szétszereljük. Ja, hogy nincs csavarhúzónk? Majd jön egy kolléga és ad. Jött is egy fiatal srác, aki nélkül nem tudtuk volna megvenni az ágyat. Szó nélkül nekiállt csavarozni és mindenben segíteni. Először azt mondta, hogy majd az internetről töltsük le az összerakásról szóló rajzot, majd búcsúzóul mégis a kezünkbe nyomta, amit közben ő maga szedett le a netről. Még azt a kis ikeás csavarkulcsot is odaadta, ami a sajátja volt. Segítségével zárás előtt 10 perccel léptünk ki az Ikeából, hogy a négy (nem lapraszerelt) ágyneműtartót beerőltessük az autóba. A többi elemet majd szombaton szállítják ki. M.továbbra is hódol szenvedélyének, a lakberendezésnek. Igaz, részben azért, hogy a sok használhatatlan darabtól megváljunk. Teréz anya is előjött belőle. A hirdetésünkre jelentkezett egy kubai férfi, aki nem tudott se németül, se angolul. Valahogy mégis eltalált ide, és az általa kiszemelt asztal mellé két széket is kapott.

Csütörtök

Megpróbálunk a tavasz közeledtével kitörni a lakásból és ráhangolódni a mozgásra. Egyelőre a tó körüli sétát jelenti ez. Illetve az egyik tó körüli sétát. Ha belehúzunk, háromnegyed óra alatt teszünk egy gyors kört, és még a távolabbi Kaisersbe is eljutunk. Tegnap pattogatott kukoricát szerettünk volna venni, mert M. úgy gondolta, hogy a lakberendezés mellett egy  újabb hobbira is szert tesz, a focinézésre. Csak olyan kukorica volt, amit lábosban kell pattogtatni, és így csak második nekifutásra sikerült eltalálni a vaj adagolását, hőfokát és a kellő mennyiségű kukoricát. A két séta alatt újabb és újabb "érdekességeket" vettünk észre a környéken. Íme néhány ezek közül: a virágos kuka, a kutyát kakiltatni tilos tábla és a kerti puttó, vakond, kutya hármas mellett további érdekességeket is lőttünk. Ezeket majd további sorozatainkban tesszük közzé.