Tavasz

Egy tavaszi hétvége itt is pont olyan, mint otthon. Azaz mindenki az utcára, a szabadba siet. Ez lehetett az oka, hogy a héten az Ikeában vett ágyat hozzánk leszállító teherautó az utcánk végében ütött el egy biciklist. Illetve nem is ütötte el. Szóval azt történt, hogy idetelefonáltak a szállítók szombaton délelőtt, hogy nemsoká', fél, háromnegyed óra múlva megérkeznek hozzánk. Aztán, amikor nem jöttek, M. kinézett az utcára, és látta ám, hogy ott áll egy szállítóautó és egy mentő. Bár nem volt ráírva, hogy Ikea, szent meggyőződése volt, hogy ez csak a mi ágyunk lehet. Vártunk, vártunk, és kiderült: igaza volt. Az ikeás teherautó sofőrje éppen szállt volna ki, kinyitotta az ajtót, és vagy kiütött ezzel egy biciklist, vagy a biciklis fejelt bele az ajtóba. Mindenesetre kihívták a mentőt, aki elvitte az agyrázkódást kapott férfit, és végül a két szállító közül az egyik behozta nekünk is az ágyat. Délután aztán rátekintettünk a spandaui tavaszra. Végre ugyanis kisütött a nap, ami elég nagy számnak számít mostanában. Megnéztük a spandaui citadellát és a bolhapiacot. Belvárost elönzönlötték az emberek: sütiztek, kávéztak. 5-10 méterenként van egy pékség, vagy cukrászda, és mindenki csak eszik és eszik.