Tévé

A tévéműsorról még nem írtam, pedig megér egy misét. Egyre gyakrabban nézem a német tv-csatornákat, és általában ledöbbenek, vagy ezért, vagy azért. Legutóbb azért, mert a ZDF felépített Heringsdorfban egy nagy EB-t néző, közvetítő helyet a Keleti-tenger partjára. A kivetítőt a vízbe állították, előtte egy platz, ahol beszélgetések vannak a meccsekről, a homokos parton pedig székek. Hát, elég "szerény". Ami még döbbenet, az a rengeteg német film. Van olyan este, hogy a sok-sok kereskedelmi csatorna egyike sem játszik amerikai filmet, csak hazait. Legtöbbször persze krimi van, ezeket azért nézem, hogy lássam, milyen konfliktus köré építik. Amiket megnéztem, nagyon viccesek voltak. Az elsőnél azért ragadtam ott, mert a nyitóképben egy ház medencéje körül heverésző nők botox injekciókat adtak egymásnak, ehhez pezsgőt kortyolgattak. Ez igen, mondtam, kíváncsi lennék, ehhez mit szólna egy magyar néző. Már itt látni lehetett, hogy ki lesz a majdani gyilkos: a botox injekciós nő nagyon furán méregette a többieket. És, így is lett: saját testvérét ölte meg, méghozzá úgy, hogy rázárta annak a kis kabinnak az ajtaját, ahol az éppen csokoládéfürdőt vett, és allergiás rohamot kapott. Persze azért volt az egész, mert a testvér elszerette a nő férjét. A következő krimiben, amikor megjelent ugyanez a színésznő, mondtam is M.-nek, hogy te, megint ez lesz a gyilkos. És igen!! Most a férje apját ölte meg, mert az csúnyán bánt a demens feleségével. Szóval színvonal gyatra, ahogy a színészek is, de filmek készülnek dögivel. Legutóbb egy olyat akartam megnézni, ami egy nudistakempingben játszódott. Persze az volt a konfliktus, hogy egy férfi leutazik az elég szakadt helyszínre (kb. mint a Zimmer Feriben) a lányával, de ott valamiért el kell titkolni, hogy mi is ez a hely. A legnagyobb dráma a körül forgott: "miért kell nekem ruhában lennem?!". Na, a végkifejletről lemondtam. Hétvégén itt is van párkereső műsor. Férfiak adnak fel személyes hirdetést, a többség vidéki, vagy az anyjával, vagy egyedül élő gazdaember, de volt közte egy nudista is legutóbb. Ő például ha emberek közé megy, egy ágyékkötőt feltesz, így biciklizik, a leendő feleségnek nem kell meztelenkednie, de toleranciát azt vár. Arról nem szólt a pár perces etűd, hogy a híresen jó német időjárás miként kedvez ennek az öltözetnek. Amik viszont jók, azok a reggeli műsorok és a dokumentum filmek. Főleg a berlini tévét nézzük hétvégén reggel, rengeteg érdekes dologról számolnak be. Legutóbb egy egy órás, a berlini tavakról és vizekről szóló fimet néztünk meg,amely a 30 legszebb berlini vizet - tavat, folyót, csatornát - mutatta be a "Berlin top 30" sorozat részeként. Pár perces volt egy-egy beszámoló, általában megszólalt benne egy ember, és gyönyörű szép képeket mutattak. Voltak poénok is: az egyik tónál volt egy erdész, és amikor nyilatkozott, pont akkor járt arra egy kutyasétáltató helyi lakos, aki oda is szólt, hogy na, maga az a híres erdész, aki nem szereti a kutyákat.

Vasárnap

Fordult a kocka: M. úszni ment, én pedig biciklizni. Elbicajoztam egy közeli temetőbe, amit autóból már többször néztünk. Marha érdekes volt. A város közepén van, de ha az ember bemegy, észre sem veszi, hogy mi is van a falakon kívül. Csicseregnek a madarak és egyes részek olyanok, mintha egy erdőben sétálgatna az ember. Páran lézengtek bent: volt, aki futott, akadt aki kutyát sétáltatott. Láttam egy nőt: egy sír mellett üldögélt, üvegből itta a sört és olvasott. Egy másik szintén olvasott, levette a gumicsizmáját és napoztatta a lábát. De láttam egy olyan lányt is, aki két nagy bőrönddel üldögélt egy padon. Aztán tovább kerekeztem egy parkba, ott a szokásos dolgok voltak: csoportos piknik ivászattal, gyerekek játszótereztetése, szőkőkútbámulás. De a fényképezőgép lemerült.

 

Foci

Amióta Berlinben vagyunk M.-et érdekli a foci. Otthon sosem nézte a tv-ben, itt azonban a legtöbbször már napokkal előtte készül a közvetítésre. A szombati német-portugál EB-meccsnél vegyülni szeretett volna a helyi erőkkel, így kitaláltuk, hogy elmegyünk Kulturbrauerei-ba, ami három perce van innen. A héten egyik nap már megnéztük a helyszínt, több pad, kellemes mennyiségű ember. Szombaton késve érkeztünk, már ment a meccs, iszonyatosan sokan voltak, és mi csalódottan távoztunk. Főleg azért, mert a hely átalakult "lenyúlóssá", amit itt még szinte sehol nem tapasztaltunk. Először is belépőt szedtek, fejenként három eurót. Ez úgy látszik csak akkor van, ha a hazai csapat játszik valakivel. Másodszor egy sör 4 euróba került. Fogyott a sör és a sült kolbász, szokás szerint, a képen távolban a füst a grillezőből jön. A hangulat sem volt valami fényes. Szóval nem éreztük valami jól magunkat, így aztán hazakullogtunk, és csak itthon láttuk, hogy nem is valami jó a meccs, a végén a közvetítő be is mondta: nem játszottunk jól, de rúgtunk egy gólt. Az igazi nagy "együttszurkolás" a Branderburgi kapunál volt, a mai újságok szerint ott 400 ezren gyűltek össze szombaton.

Rókakomák

Két róka osont be ma a kertbe! Nem tudni, hogy mit kerestek egy világváros kellős közepén, hogyan jutottak el idáig. Mindenesetre azt vettük észre, hogy a fűben heverésznek, majd egyre közelebb kocogtak az földszinti lakókhoz. Az egyikük "farkas szemet" is nézett M.-mel. Végül ketté szakadtak, egyik erre, másik arra, és eltűntek. A legutóbbi, májusi házi körlevélben az egyik lakó már írt arról, hogy láttak egy rókalányt, amint a kertben sétált és napozott. "Idén újra láttuk a rókát a mi zöld oázisunkban, itt a város közepén" - olvasta fel M. a levélből.

Currywurst

Berlin messzeföldön híres a currywurstról. A legjobb helyeken hosszú sorok kígyóznak, hogy ilyen mennyei étket vegyenek magukhoz a halandók. De hát az igazat megvallva a currywurst nem valami kifinomult étel, francia, vagy olasz gyorskajának nem menne el, az biztos. Egy nagy darab fehér kolbász megsütve, karikára vágva, curry porral meghintve és kecsappal meglocsolva. Az ember fel nem foghatja, hogy mi lehet a titka. Annyira népszerű azonban, hogy még a nyelvtankönyvembe is bekerült a Konnopke Imbiss nevű talponálló, ahol ilyen finomságot lehet enni. A könyv szerint ez az imbiss a volt kancellár, Gerhard Schröder kedvenc helye, és a könyv is azt ajánlja, ha tehetjük, látogassuk meg ezt a falatozót. Hát, egy metrómegállónyira esik tőlünk, ma fel is kerestük, hogy ismét szörnyűlködhessünk: mi a fene ízlik ezen a semmilyen kolbászon az embereknek. Lehet, hogy azért népszerű, mert jobban csúszik rá a sör? Ma a tanárnő amúgy a fociról szeretett volna beszélgetni a tanulókkal, kérdezte, hogy na, szombaton ki nézni a meccset? De senki sem vágta, hogy milyen meccs lesz. Erre a tanárnő teljesen elszörnyedt, hogy van ember, akit nem érdekel a foci. Próbáltam elmakogni, hogy ugye Romániban, vagy Magyarországon rossz a foci, itt viszont jó, tehát megvan az oka, hogy miért nem érdekel minket ez a labdajáték. Amúgy ma a román fiútól megtudtam, hogy "Fidec ist schlecht, die Politik ist schlecht in Ungarn".

Das Prinzip

 Ma kifogott rajtam az időjárás, esőben, 10 fokban nem volt erőm elbiciklizni az iskolába. Megkértem M.-et, hogy reggel vigyen el kocsival, visszafelé pedig villamossal jöttem egy egész megállót. Oda elgyalogoltam, nagyon érdekes volt. Tele volt az utca, még ebben időben is voltak, akik kint ebédeltek. A suliban fogynak az emberek, egyre kevesebben járnak, a 19-ből ma 12-en voltak. A tanárnő szavakat kérdezett ki, amihez persze többet kellett volna tanulni, mert körülírta a szavakat németül, tehát meg kellett érteni, mit mond, mire gondol, aztán ha az ember kitalálta,akkor jöhetett, a mi is ez németül, és hogy is kell helyesen leírni. Hát, mit mondjak, nem nagyon ment. Tegnap a múlt heti dolgozatokat kiosztva egy kettes alát kaptam. Eléggé letörtem, de mire hazaértem, rájöttem, hogy az négyes alá, mert fordítva vannak az osztályzatok. Óra végén ma egy kérdést is megszültem a tanárnőnek: miért van két tanárnőnk. Hát, mert ez a népfőiskola elve (das Prinzip), tudtam meg, két ember, két féle stílus, két féle anyanyelv. Erre én mondtam, hogy ez érdekel engem. Ez utóbbi kifejezését, hogy valamit magammal csinálok (azaz a visszaható igéket), ma tanultuk. Amúgy nem tudok beszélni, mert sosem jut eszembe a megfelelő szó a megfelelő nyelvtannal. Egyébként az iskolaudvar egy ház gyönyörű udvara mellett van. Amit még nem meséltem: a hétvégén egy olyan "sportműsor" volt a tévében, hogy a szánk is tátva maradt. Autóval fociztak. Egy hatalmas csarnokban, legalább egy focimeccsnyi drukker előtt két autó játszott két kapura egy hatalmas labdával. Törték, zúzták az autókat, fogyasztották ezerrel a benzint. Ha valami megsérült és zavaró volt, azt szakavatott kezek letépték szegény autókról, vagy odaragasztották a játék végéig. Hát, így. Itt erre is telik.

Időjárás

 Pénteken, mikor mindenki azt mondta a nyelviskolában, hogy fázik, mert hideg van, a német tanárnő úgy válaszolt: ez a tipikus német nyár, 10 fok. Hát igen. Egyszer-kétszer már volt 27 fok is, de most tartósan 12-14 fok van, felhős, hol esik, hol nem. Amúgy minden szép zöld, erre nem lehet panasz. Vicces, de a tv-híradókban a grillezéshez viszonyítják az időjárást: a hétvégén grillező idő lesz, vagy sajnos, a hétvégén nem lehet grillezni. Én nem értem, hogy mi ez a nagy grillezhetnék. Fel nem foghatom. Az angol Berry ruhájából egyébként, az iskolában, nem lehet kikövetkeztetni soha, hogy milyen idő van, mindig ugyan az van rajta: biciklis cipő, rövidnadrág, dzseki. Már egyre többet tudok a csoporttársakról, mert ha egy-egy feladatnál új párt kapok, a feladat megoldása után szegényes tudásommal megpróbálom megtudni, miért is jött Berlinbe az illető. Berryről annyit tudni - ezt a másik angol pasi mondta -, hogy állítólag 1930-ban született. Amúgy ő maga azt állítja, hogy a nyugdíjas évek előtt fogorvos volt, ez a fogai alapján nem lehetne megmondani, az a pár, ami van, az is csálén áll. A kanadai lány azt mondja nyelvet tanulni jött, utazgatni és munkát keresni. A vietnami lány hét éve egy vietnami férfivel érkezett a német fővárosba, aki a férje lett, majd két éve elhagyta őt egy másik vietnami nőért, de nem váltak el. A kínai lány HongKongban, ahol ő egy bankban dolgozott, találkozott a német leendő férjével, aki orvos, és most így került ide. Az ausztrál Alan, aki történelemtanár, azért van itt, mert itt cool. Tényleg az lehet, hiszen nincs munkája Berlinben, ahogy a zongoraművésznő feleségének sincs, aki most azonban öt hétre hazautazott dolgozni, a fiúk és Alan itt várnak rá. Hogy miből élnek itt, fogalmam sincs. Van egy dél-amerika lány, akinek szintén német a férje, neki pár hónapos a fia, ezért délelőttönként egyszer valaki elhozza a gyereket a suliba, vagy a férje, vagy valaki más, és ő megszoptatja. A héten egyik délelőtt az órára jött egy török pasi. Mint kiderült, egy, a külföldiek integrációját segítő berlini szervezetnél dolgozik, és bemutatta a szervezetet. Elmondta, mivel is lehet hozzájuk fordulni: segítenek mindenféle papírok kitöltésében, legyen az álláskeresés, egészségügyi ügyintézés, vagy éppen a lakással kapcsolatos bármilyen probléma. Mondta, hogy több nyelven beszélnek a munkatársak, de bármilyen nyelven bármilyen problémát megértenek, mert már láttak sok mindent. Amúgy ekkor derült ki számomra, hogy a csoportból senki sem dolgozik, a pasi ugyanis kérte, tegye fel a kezét az, akinek itt van munkája. Hát, egy kéz sem lendült magasba. Még az amerikai lányé sem, aki vagy két éve van itt, mert művész, festő. Amúgy utóbbi elég jó fej volt a héten, egyik reggel mindenkinek vett kicsi fánkot. Azért tette ezt, mert senkinek sem volt fogalma - az ételekről tanulva -, hogy mi is lehet az a híres Berliner, hát bizony fánk.