Időjárás

 Pénteken, mikor mindenki azt mondta a nyelviskolában, hogy fázik, mert hideg van, a német tanárnő úgy válaszolt: ez a tipikus német nyár, 10 fok. Hát igen. Egyszer-kétszer már volt 27 fok is, de most tartósan 12-14 fok van, felhős, hol esik, hol nem. Amúgy minden szép zöld, erre nem lehet panasz. Vicces, de a tv-híradókban a grillezéshez viszonyítják az időjárást: a hétvégén grillező idő lesz, vagy sajnos, a hétvégén nem lehet grillezni. Én nem értem, hogy mi ez a nagy grillezhetnék. Fel nem foghatom. Az angol Berry ruhájából egyébként, az iskolában, nem lehet kikövetkeztetni soha, hogy milyen idő van, mindig ugyan az van rajta: biciklis cipő, rövidnadrág, dzseki. Már egyre többet tudok a csoporttársakról, mert ha egy-egy feladatnál új párt kapok, a feladat megoldása után szegényes tudásommal megpróbálom megtudni, miért is jött Berlinbe az illető. Berryről annyit tudni - ezt a másik angol pasi mondta -, hogy állítólag 1930-ban született. Amúgy ő maga azt állítja, hogy a nyugdíjas évek előtt fogorvos volt, ez a fogai alapján nem lehetne megmondani, az a pár, ami van, az is csálén áll. A kanadai lány azt mondja nyelvet tanulni jött, utazgatni és munkát keresni. A vietnami lány hét éve egy vietnami férfivel érkezett a német fővárosba, aki a férje lett, majd két éve elhagyta őt egy másik vietnami nőért, de nem váltak el. A kínai lány HongKongban, ahol ő egy bankban dolgozott, találkozott a német leendő férjével, aki orvos, és most így került ide. Az ausztrál Alan, aki történelemtanár, azért van itt, mert itt cool. Tényleg az lehet, hiszen nincs munkája Berlinben, ahogy a zongoraművésznő feleségének sincs, aki most azonban öt hétre hazautazott dolgozni, a fiúk és Alan itt várnak rá. Hogy miből élnek itt, fogalmam sincs. Van egy dél-amerika lány, akinek szintén német a férje, neki pár hónapos a fia, ezért délelőttönként egyszer valaki elhozza a gyereket a suliba, vagy a férje, vagy valaki más, és ő megszoptatja. A héten egyik délelőtt az órára jött egy török pasi. Mint kiderült, egy, a külföldiek integrációját segítő berlini szervezetnél dolgozik, és bemutatta a szervezetet. Elmondta, mivel is lehet hozzájuk fordulni: segítenek mindenféle papírok kitöltésében, legyen az álláskeresés, egészségügyi ügyintézés, vagy éppen a lakással kapcsolatos bármilyen probléma. Mondta, hogy több nyelven beszélnek a munkatársak, de bármilyen nyelven bármilyen problémát megértenek, mert már láttak sok mindent. Amúgy ekkor derült ki számomra, hogy a csoportból senki sem dolgozik, a pasi ugyanis kérte, tegye fel a kezét az, akinek itt van munkája. Hát, egy kéz sem lendült magasba. Még az amerikai lányé sem, aki vagy két éve van itt, mert művész, festő. Amúgy utóbbi elég jó fej volt a héten, egyik reggel mindenkinek vett kicsi fánkot. Azért tette ezt, mert senkinek sem volt fogalma - az ételekről tanulva -, hogy mi is lehet az a híres Berliner, hát bizony fánk.