Das Prinzip

 Ma kifogott rajtam az időjárás, esőben, 10 fokban nem volt erőm elbiciklizni az iskolába. Megkértem M.-et, hogy reggel vigyen el kocsival, visszafelé pedig villamossal jöttem egy egész megállót. Oda elgyalogoltam, nagyon érdekes volt. Tele volt az utca, még ebben időben is voltak, akik kint ebédeltek. A suliban fogynak az emberek, egyre kevesebben járnak, a 19-ből ma 12-en voltak. A tanárnő szavakat kérdezett ki, amihez persze többet kellett volna tanulni, mert körülírta a szavakat németül, tehát meg kellett érteni, mit mond, mire gondol, aztán ha az ember kitalálta,akkor jöhetett, a mi is ez németül, és hogy is kell helyesen leírni. Hát, mit mondjak, nem nagyon ment. Tegnap a múlt heti dolgozatokat kiosztva egy kettes alát kaptam. Eléggé letörtem, de mire hazaértem, rájöttem, hogy az négyes alá, mert fordítva vannak az osztályzatok. Óra végén ma egy kérdést is megszültem a tanárnőnek: miért van két tanárnőnk. Hát, mert ez a népfőiskola elve (das Prinzip), tudtam meg, két ember, két féle stílus, két féle anyanyelv. Erre én mondtam, hogy ez érdekel engem. Ez utóbbi kifejezését, hogy valamit magammal csinálok (azaz a visszaható igéket), ma tanultuk. Amúgy nem tudok beszélni, mert sosem jut eszembe a megfelelő szó a megfelelő nyelvtannal. Egyébként az iskolaudvar egy ház gyönyörű udvara mellett van. Amit még nem meséltem: a hétvégén egy olyan "sportműsor" volt a tévében, hogy a szánk is tátva maradt. Autóval fociztak. Egy hatalmas csarnokban, legalább egy focimeccsnyi drukker előtt két autó játszott két kapura egy hatalmas labdával. Törték, zúzták az autókat, fogyasztották ezerrel a benzint. Ha valami megsérült és zavaró volt, azt szakavatott kezek letépték szegény autókról, vagy odaragasztották a játék végéig. Hát, így. Itt erre is telik.