Kosárlabda

 Vettünk egy kosárlabdát. Én egyáltalán nem értek semmilyen labdajátékhoz, de annyira hívogató a kerten túli iskolaudvar, hogy én is átmentem M.-mel már kétszer hülyéskedni. Szóval bárki használhatja az iskola két focipályáját, ahol két kosárpálya is fel van festve. Egy kikötés van csak, hogy hétvégén délután egy és három óra között csendespihenő van a szomszédos házban lakók kérésére, de más megkötés nincs. Hétvégén van azért forgalom, délután háromkor már jönnek a focicsapatok. Szóval mi dobálgatunk, meg szórakozunk, nekem is sikerült betalálnom többször a kosárba. Amúgy az uszoda most zárva van egy hétig, majd jövő héttől lehet megint menni. A színésznő legutóbbi ajándékáról még nem írtam: két üvegpohárba állított fűszernövénycsokor volt. Erre jöttünk haza legutóbb. Mellette két kis cetlin felsorolta, hogy melyik, mint tartalmaz, és hogy mi is vadászhatunk ilyeneket a kertben. Tegnap - mint egy igazi berlini - biciklivel mentem az Arcaden-be. Azért folyton figyelni kell útközben, a többiek előzgetnek, vagy a lecsilingelnek, ha az ember túl komótosan halad. Az egyik bolt előtt szójatejet adtak ajándékba, annak, aki megállt. Hát, én is megálltam, berakták a biciklis kosaramba a kislányok és már tekertem is tovább. Az Arcaden előtt csak letámasztottam a rengeteg bicikli közé az enyém, lelakatoltam az egyik kerékhez, aztán végig azon izgultam, hogy megtaláljam a kerékpárerdőben és ne lopják el. De megvolt.

Kolbászárus

A központi, forgalmas helyeken mindenhol van utcai kolbászárus (bár M. szerint lehet, hogy csak Kelet-Berlinben). Érthetetlen, hogy miért, hiszen minden sarkon van vagy gyorskajálda, vagy pékség. És hát a berliniek esznek is gazdagon. Még a metróaluljáró is lépten-nyomon valamilyen gyors evést kínál, és ha valaki elszalasztaná, az még a peronon várakozva is tömhet valamit az arcába. Az utcai kolbászárust azért emelem ki, mert M.-nek ez a kedvence. Az 1,35 euróért kínált grillkolbász friss zsemlében mustárral. Bármikor tud ilyet enni, reggelire, ebédre, vacsorára, ebéd előtt, ebéd után, desszert után, desszertnek. Tegnap majdnem lemaradt róla, mert a legközelebb eső árusnak pont nem volt készre sült kolbásza, de mentünk vagy 10 métert, és találtunk másik árust. Amúgy nagyon nehéz munka lehet. Az árusok derekára, hátára van erősítve a sütő, ami nagyon nehéz lehet, azt tartják egész nap, de a "jóságos tervező" arról gondoskodott, hogy ne kapjanak napszúrást, vagy ne ázzanak el, ernyőt is csatolt a szetthez. Nagyon nagy forgalmat bonyolítanak le, itt mindenki imádja ezt a kolbászt. M.-ről még annyit, hogy a biciklis "vezetést" is kb. úgy oldja meg, ahogy annak idején a tolmácsolást, mondván, majdcsak feltalálom magam. Tehát megy előttem azokon az utakon, ahol már sokadszor jár én viszont először, és átmegy a piroson, elszlalomozik két kocsi között, és aztán majd megvár valahol. Hát, így.

Csomag

Végre megjött a Libritől rendelt három könyv, csomagban! Hát ez nagyon szuper dolog. Interneten megrendeltem, ezzel már eleve olcsóbb volt pár százalékkal, és még könnyített az áron a librikártya is. 3 kilóig 3000 forint körül van a csomag, és azt is lehet követni az Libri oldalán, hogy egy könyvnek mekkora a súlya. A csomagküldő szolgálat pedig küld folyamatosan e-maileket, azt is lehetett figyelni: hol tart a pakk, Budapestről ugyanis elment Vecsésre, onnan Bécsbe, majd Kölnbe, és úgy Berlinbe. De aztán kiderült, hogy nem találnak, mert nem az én nevem van a kapucsengőn, így napi két e-mailt küldtek, mire megértettem a feladatot és írtam újra a Librinek, akik intézkedtek és ma jött is a csomagküldő-szolgálat embere. Így aztán megérkeztek a várva várt "ponyvák".

Alaptörvény

Van abban valami szürreális, ha a Berlin melletti Potsdamban - Brandenburg tartomány fővárosában -, az ottani egyetem jogi karán tartanak konferenciát a magyar alaptörvényről, lánykori nevén alkotmányról. És érdekes módon, még egy nagyobb termet is megtöltenek az érdeklődő németek, akik aztán kérdeznek is: mi történik Magyarországon. A rendezvényt a szegedi egyetem és a berlini magyar nagykövetség közösen szervezte azért, hogy "szakmai síkre tereljék" az alaptörvényről folyó eddigi politikai vitát. Így aztán magyar politikus nem is volt jelen. Ott  volt viszont például az Alkotmánybíróság, illetve a Kúria elnöke, Paczolay Péter és Darák Péter, de eljött Trócsányi László volt alkotmánybíró, Magyarország franciaországi nagykövete is, felszóltak még Németországban élő magyar jogászok is. Egyik ezek közül nagyon vicceset mondott, arról beszélt ugyanis, hogy nem érti: januárban a német újságok miért írták ugyan azt a magyar alaptörvényről, hogy azzal felszámolódik a demokrácia. Szó szerint ugyan azt írták - értetlenkedett - akkor, amikor ebből semmi sem igaz. Majd az egyik hozzászólói körben egy német politikai újságíró lány "leleplezte" a nagy összeesküvést, mint mondta: minden újság átvett egy hírügynökségi jelentést. A mi szempontunkból a következő képpen zajlott az esemény: felültünk egy S-Bahn-ra és kiutaztunk Potsdamba, azaz az odáig nem, az egyetemnek saját megállója volt. Ott aztán kettőkor kezdődött a rendezvény, és már este 10-kor itthon is voltunk. A szokásos keretek között zajlott minden, a kávészünetben csak kávé nem volt, helyette víz és pogácsa, de cserébe az esti fogadáson feltalálták a pörköltet tarhonyával, magyar zenei aláfestéssel.

Quimby

Most aztán néhány berlini magyar is tudja, hogy Zalaegerszeg konkrétan a világ végén van. Vagy lehet, hogy a többség nem értette a vasárnap esti Quimby-koncert előtti költő Bobáról szóló versét. Szóval, az elejéről: vasárnap a berlini Magyar Házban koncertet adott a Quimby, az európai miniturné első állomása volt Berlin, szombaton egy klubban játszottak, ahol, elmondásuk szerin a 150 fős helyet kb. 80-an sem töltötték meg, és bár az együttes "tolta és tolta", a közönség nagyon nehezen melegedett be. A vasárnapi koncertet nyolcra hirdették, én egyedül mentem, mert volt ugyan két jegyünk, M.-nek dolgoznia kellett. A jegyét nem tudtam eladni a bejáratnál, mert ott aztán nem tolongott senki, és kiderült, hogy még a helyszínen is lehet kapni. Kicsit csalódottan mentem be, hogy ez aztán az "érdeklődés". Bent kiderült, ülős koncert lesz, én egy asztalnál foglaltam helyet, ahová végül mellém telepedett három magyar lány. Hát, igazi szórakozás volt a női locsogásuk, komolyan. Elsőként a Büszkeség és balítélet Elisabeth-jétől idéztek: "too much ladies", azaz, hogy szokás szerint túl sok a nő, kevés a férfi, és már Elisabeth idejében is tudták, hogy bizony egy bálban nem jut dinnyeföld, azaz kérő, ha 80 nő van és négy férfi. Szóval itt is többségben voltak a nők. A koncert nem kezdődött el nyolckor, fél kilenc körül egy költő és felolvasó társnője lépett a színpadra. Már ostoroztam volna magam, hogy fogalmam sincs, kik ezek, de meghallottam, hogy értetlenül dohogtak az asztaltársaim is. Az első verset előző este Berlinről írta a költő, és még volt pár hasonló "szuper" szerzemény. Aztán jött a "Boba" című. Szerintem ezt az egész teremben csak én értettem, bár előtte elmesélte, hogy egyszer utazott Zalaegerszegre vonattal. Ment, ment, majd a vonat megállt Bobán, ahol lekapcsolták a mozdonyt, amely elhagyta a szerelvényt. A költő meg ott állt, azaz ült a semmi közepén. A többit nem mesélte el, hogy a mozdony végül a kocsik addigi végének élére áll, mert Zalaegerszegre nincs közvetlen sínpár, minden esetre a "senki földje" megihlette. Ketten olvasták fel ezt a szuperverset, úgy, hogy például "a restiben senki", mondta a férfi, majd jött a nő: BOBA. Hú. Egyszer elvonatozhatna például Nyíregyháza felé is. Asztaltársaim szerint a költő nem helyesen használta a magyar szavakat, amúgy meg büdös volt a teremben, és egyébként is. Na. Végre aztán jött a Quimby! Abban nem lehetett csalódni. Nagyon szuper ilyen közelről nézni a zenekart, és rácsodálkozni, hogy bár már több ezredszer játszhatják ugyan azokat a számokat, mégis olyan élvezettel teszik, hogy az irigylésre méltó. Egyes számok között jöttek a poénok. Elmondták például azt, hogy előző esti klubbal az volt a megállapodás, hogy ha 2000 eurót eléri a fogyasztás, akkor nem kell kifizetniük a 600 eurós terembérletet. Aztán játszottak és játszottak, csak játszottak, de csak 1200 lett a fogyasztás. Erre - mint kiemelték, magyar leleménnyel - a menedzser átment dj-be, hajnali ötig tartott diszkót, és végül elérték a 2000 eurót. "Nagyon el vagytok ti itt németesedve, nem isztok!" - poénkodott Kiss Tibi. Szóval a koncert szuper volt! Ez idő alatt az asztaltársaim arról beszélgettek, hogy nem jó "osztályba" születtek, mert ők például nem tudnának megcsípni egy ilyen hely, mint ez a Magyar Ház, büféjének üzemeltetését, amit biztos csak a "csókosok" kaphatnak meg. Majd hosszas értekezésbe kezdtek az előttünk ülő családról. Szerintük a férfi alkoholista volt, fel volt püffedve az arca, és furán nem passzolt a nővel, de a két gyerek az szép, a felnőttek biztos külön szobában alszanak otthon, mint egy ismerős házaspár. És milyen furcsa, hogy elhozták a gyerekeket, akik persze kidőltek, az iszonyatos dübörgés közepette aludtak el, de biztos "villámhárítóként" működnek, mert a szülők nem bírják elviselni egymást, egyszer sem szóltak egymáshoz, igaz, a nagyszülőkhöz sem. És így tovább, és így tovább.... Hú, hát, na. Az ilyen női locsogásokból már hónapok óta kimaradtam, és a közeljövőben sem vár rám ilyen. Ezt a pozitívumok közé írom.

BER

 Június 3-án nyit a berlin-brandenburgi új reptér (BER), amely Willy Brandról kapta a nevét, a 2,5 milliárd eurós és csaknem 2.000 futballpályányi területet elfoglaló beruházás kiváltja a jelenlegi berlini nemzetközi repülőtereket, Schönefeldet és Tegelt. M. bejárta a készülő beruházást. De a fényképezőgép lemerült... (És aztán május 8-án azt is bejelentették, hogy mégsem nyitnak 3-án, és ki tudja, hogy mikor.)

Múzeum

Ma a Zsidó Múzeumban jártunk. Igaz, hogy kocsival egy nagy kört kellett leírni, amíg eljutottunk oda, a belváros tele volt lezárásokkal a MyFest miatt.