Kolbászárus

A központi, forgalmas helyeken mindenhol van utcai kolbászárus (bár M. szerint lehet, hogy csak Kelet-Berlinben). Érthetetlen, hogy miért, hiszen minden sarkon van vagy gyorskajálda, vagy pékség. És hát a berliniek esznek is gazdagon. Még a metróaluljáró is lépten-nyomon valamilyen gyors evést kínál, és ha valaki elszalasztaná, az még a peronon várakozva is tömhet valamit az arcába. Az utcai kolbászárust azért emelem ki, mert M.-nek ez a kedvence. Az 1,35 euróért kínált grillkolbász friss zsemlében mustárral. Bármikor tud ilyet enni, reggelire, ebédre, vacsorára, ebéd előtt, ebéd után, desszert után, desszertnek. Tegnap majdnem lemaradt róla, mert a legközelebb eső árusnak pont nem volt készre sült kolbásza, de mentünk vagy 10 métert, és találtunk másik árust. Amúgy nagyon nehéz munka lehet. Az árusok derekára, hátára van erősítve a sütő, ami nagyon nehéz lehet, azt tartják egész nap, de a "jóságos tervező" arról gondoskodott, hogy ne kapjanak napszúrást, vagy ne ázzanak el, ernyőt is csatolt a szetthez. Nagyon nagy forgalmat bonyolítanak le, itt mindenki imádja ezt a kolbászt. M.-ről még annyit, hogy a biciklis "vezetést" is kb. úgy oldja meg, ahogy annak idején a tolmácsolást, mondván, majdcsak feltalálom magam. Tehát megy előttem azokon az utakon, ahol már sokadszor jár én viszont először, és átmegy a piroson, elszlalomozik két kocsi között, és aztán majd megvár valahol. Hát, így.