Quimby

Most aztán néhány berlini magyar is tudja, hogy Zalaegerszeg konkrétan a világ végén van. Vagy lehet, hogy a többség nem értette a vasárnap esti Quimby-koncert előtti költő Bobáról szóló versét. Szóval, az elejéről: vasárnap a berlini Magyar Házban koncertet adott a Quimby, az európai miniturné első állomása volt Berlin, szombaton egy klubban játszottak, ahol, elmondásuk szerin a 150 fős helyet kb. 80-an sem töltötték meg, és bár az együttes "tolta és tolta", a közönség nagyon nehezen melegedett be. A vasárnapi koncertet nyolcra hirdették, én egyedül mentem, mert volt ugyan két jegyünk, M.-nek dolgoznia kellett. A jegyét nem tudtam eladni a bejáratnál, mert ott aztán nem tolongott senki, és kiderült, hogy még a helyszínen is lehet kapni. Kicsit csalódottan mentem be, hogy ez aztán az "érdeklődés". Bent kiderült, ülős koncert lesz, én egy asztalnál foglaltam helyet, ahová végül mellém telepedett három magyar lány. Hát, igazi szórakozás volt a női locsogásuk, komolyan. Elsőként a Büszkeség és balítélet Elisabeth-jétől idéztek: "too much ladies", azaz, hogy szokás szerint túl sok a nő, kevés a férfi, és már Elisabeth idejében is tudták, hogy bizony egy bálban nem jut dinnyeföld, azaz kérő, ha 80 nő van és négy férfi. Szóval itt is többségben voltak a nők. A koncert nem kezdődött el nyolckor, fél kilenc körül egy költő és felolvasó társnője lépett a színpadra. Már ostoroztam volna magam, hogy fogalmam sincs, kik ezek, de meghallottam, hogy értetlenül dohogtak az asztaltársaim is. Az első verset előző este Berlinről írta a költő, és még volt pár hasonló "szuper" szerzemény. Aztán jött a "Boba" című. Szerintem ezt az egész teremben csak én értettem, bár előtte elmesélte, hogy egyszer utazott Zalaegerszegre vonattal. Ment, ment, majd a vonat megállt Bobán, ahol lekapcsolták a mozdonyt, amely elhagyta a szerelvényt. A költő meg ott állt, azaz ült a semmi közepén. A többit nem mesélte el, hogy a mozdony végül a kocsik addigi végének élére áll, mert Zalaegerszegre nincs közvetlen sínpár, minden esetre a "senki földje" megihlette. Ketten olvasták fel ezt a szuperverset, úgy, hogy például "a restiben senki", mondta a férfi, majd jött a nő: BOBA. Hú. Egyszer elvonatozhatna például Nyíregyháza felé is. Asztaltársaim szerint a költő nem helyesen használta a magyar szavakat, amúgy meg büdös volt a teremben, és egyébként is. Na. Végre aztán jött a Quimby! Abban nem lehetett csalódni. Nagyon szuper ilyen közelről nézni a zenekart, és rácsodálkozni, hogy bár már több ezredszer játszhatják ugyan azokat a számokat, mégis olyan élvezettel teszik, hogy az irigylésre méltó. Egyes számok között jöttek a poénok. Elmondták például azt, hogy előző esti klubbal az volt a megállapodás, hogy ha 2000 eurót eléri a fogyasztás, akkor nem kell kifizetniük a 600 eurós terembérletet. Aztán játszottak és játszottak, csak játszottak, de csak 1200 lett a fogyasztás. Erre - mint kiemelték, magyar leleménnyel - a menedzser átment dj-be, hajnali ötig tartott diszkót, és végül elérték a 2000 eurót. "Nagyon el vagytok ti itt németesedve, nem isztok!" - poénkodott Kiss Tibi. Szóval a koncert szuper volt! Ez idő alatt az asztaltársaim arról beszélgettek, hogy nem jó "osztályba" születtek, mert ők például nem tudnának megcsípni egy ilyen hely, mint ez a Magyar Ház, büféjének üzemeltetését, amit biztos csak a "csókosok" kaphatnak meg. Majd hosszas értekezésbe kezdtek az előttünk ülő családról. Szerintük a férfi alkoholista volt, fel volt püffedve az arca, és furán nem passzolt a nővel, de a két gyerek az szép, a felnőttek biztos külön szobában alszanak otthon, mint egy ismerős házaspár. És milyen furcsa, hogy elhozták a gyerekeket, akik persze kidőltek, az iszonyatos dübörgés közepette aludtak el, de biztos "villámhárítóként" működnek, mert a szülők nem bírják elviselni egymást, egyszer sem szóltak egymáshoz, igaz, a nagyszülőkhöz sem. És így tovább, és így tovább.... Hú, hát, na. Az ilyen női locsogásokból már hónapok óta kimaradtam, és a közeljövőben sem vár rám ilyen. Ezt a pozitívumok közé írom.