Színésznő

 Hétfőn este vendégségben voltunk a színésznőnél. Nagyon érdekes volt. A lakása kisebb a miénknél, de nagyon hangulatos. Az erkélyen terített meg ízlésesen, fehér bort hűtött be, és egy vidéki gazdaságban vásárolt élelmiszerekből főzött. A gazdaságban (egy Demeterben) nem bio-, hanem még annál is "fejlettebb" termelés folyik, valami olyasmi aminek az a lényege, hogy jól érezzék magukat ott az élőlények - legalábbis így értettük. A színésznő egyedül lakik, most már világossá vált. Kiderült, hogy hogyan került Berlinbe: a fia után a férje is ideköltözött - egyedül. A férje ugyanis beleszeretett egy másik nőbe, és elhagyta. Ő pedig ott maradt egyedül egy másik városban, ott szomorkodott, aztán úgy döntött, ő is idejön. A fiával járta az eladó lakásokat, de az mindent leszólt, mígnem az itteni - akkor még bemutató lakás - megtetszett neki. Akkoriban senki sem akart új építésű házban lakást venni, csak régi, felújítottban, így aztán a lakás ára sem volt magas. Végül megvette és nem bánta meg. Nagyon szeret itt lakni, itt találta meg az otthonát, ahol végre az egész életében végzett sok-sok munka után megpihenhet - mondta. Vacsorára csinált előételnek salátát, főételnek pedig "gulyást". Valamiért a németek azt hiszik, hogy a pörkölt az a gulyás. Szóval pörkölt volt rizzsel (a rizsről kiderült, hogy az ágyban igyekezett melegen tartani), zöld köretnek pedig mangoldot készített hozzá. A desszert valamilyen alkohollal felfőzött gyümölcs volt vaníliafagyival. Mi vittünk egy üveg magyar bort és virágot. A vendégségbe ugyanis nem illik üres kézzel menni. Ez a tétel még a nyelvtankönyvben is benne volt. A szerint Németországban mindig vinni kell valamit, vagy virágot, vagy üveg italt, vagy desszertet. Minden ilyen lecke úgy épül fel, hogy a következő kérdés úgy szól: na, és ez hogy van a te hazádban? Na, hát erről nekem fogalmam sincs. Nem vettem észre ugyanis, hogy otthon ennyire divat lenne a vendégségbe járás, mint itt. Nálunk mintha főleg a családok járnak össze, oda meg soha nem visz senki semmit. Csak elmegy enni. Szóval, visszatérve a színésznőre: megkérdeztünk pár minket foglalkoztató kérdést. Ez úgy zajlott, hogy mondtam M.-nek, ő meg igyekezett lefordítani. Miért imádják a németek a grillezést? Erről fogalma sem volt, ő nem rajong érte. Miért szeretnek ennyire vendéglőbe járni? Erről azt mondta, hogy korábban Berlinben nem is voltak vendéglők, csak sörözők. Ott sört adtak, semmi mást, csupán az asztalokra volt kitéve főtt tojás és fasírt. A bor itt drágának számított. Aztán jött a jobblét és jöttek a külföldiek, akik sorra nyitották az éttermeket. Végül is ők hozták magukkal ezt a divatot. Miért pont a "schwaben raus" fejezi ki az idegengyűlöletet? A svábok és a németek, az két külön dolog - kezdte. A svábok gazdagok, sóherek, és csak halmozzák a vagyont. Szóval nem rajonganak értük. A sváboknak van pénzük, és meg tudják venni a lakásokat, felhajtják az árakat. A szimbólum innen ered - magyarázta. Mesélt arról is, hogy a szülinapján volt vagy 50 ember, akik közül csupán négy volt angol. Erre a maradék 46 német egész este angolul beszélt. Itt ugyanis a nácizmus szégyene miatt nem működik úgy a nemzeti öntudat, mint Franciaországban, ahol négy külföldi miatt biztos nem fognak nem franciául beszélni a helyiek. Itt megy a "kompenzálás", így aztán egy angol anyanyelvű nem is érzi szükségét annak, hogy németül tanuljon, mert prímán elboldogul az angollal. Szóval, a színésznő igaz, hogy egyedül van, de azért jól elvan. Szombaton egy szabadtéri operán volt, vitt magával egy széket és egy üveg bort. Július második felében pedig elutazik a barátnőjéhez Toszkánába. Hát, így.