Vendégek

Vasárnap este vendégségben volt nálunk Joanna - volt némettanárnőm -, Superman Felix - férje - és a színésznő - a főbérlő -. Nem is tudom, mit emeljek ki az estéből. Írhatnék a "világ második legrosszabb tolmácsáról", M.-ről. Az este elején még próbálkoztam, hogy te, mint is mondott, majd elmondom, mondta, és újból bekapcsolódott a német beszélgetésbe. Mentségére legyen mondva, hogy olyan pergő és éles vita zajlott a színésznő és Felix között, hogy az még egy németül nem tudónak is feltűnt.
Írhatnék tehát arról is, hogy mi ketten ezzel a meghívással milyen - sikertelen - erőfeszítést tettünk a német újraegyesítésért: Felix igazi Ossi, azaz fafejű keletnémet, a színésznő pedig Wessi, azaz nyugatnémet. Aztán írhatnék még arról is, hogy minden vendégnek ugyanazt a menüsort találjuk, és nagy sikert aratunk: M. lazacos pitét süt, én fetát dióval, céklával, és finom sali jár mindehhez. A színésznő a pite receptjét akarja kicsikarni M.-ből.
Szóval: amikor eszünkbe jutott, hogy Johannákéhoz párosítsuk a színésznőt, fel sem merült bennünk, hogy jó nagy szócsata kerekedik majd. Azt ugyan tudtam Joannától, hogy a férje igazi keletnémet, még Németország nyugati felébe sem hajlandó betenni a lábát, csak az ország keleti felében kirándulnak, vagy volt szocialista országokat látogatnak - kivéve Törökország -, köztük a fő kedvenc Magyarország. Felixet eddig Superman-nek hívtam Joanna elmondása alapján, hiszen süt-főz, mindenben segít, mindig mindent tud, ha valami nem világos, Joanna folyton azt mondta, majd tőle megkérdezi. Az órákon gyakran hozta szóba az esküvőjüket, múltkor pedig, amikor itt járt, megmutatta azt az éttermet, ahová minden évben a házassági évfordulójukon elmennek.
Na, és a felfokozott várakozás alapján Felix csalódást okozott. Először is tök alacsony, és amolyan "fejrehízó" típus. Már az alkatán is látszik, hogy olyan "böllenkedő", zsörtölődő. Prekoncepciókkal indított, lehetett látni, hogy még meg sem ismerte a színésznőt, már nem bírta. Mert mit bírjon egy olyanon, akinek két lakása is van egy házban. Ugye. Felix folyton pofákat vágott, amikor a színésznő beszélt, márpedig beszélt gazdagon, mindenről volt egy sztorija. Ha Joannaék azzal jöttek, hogy imádnak Magyarországon brüggölni, akkor ő elmesélte, hogy egyszer valahol volt egy fürdőben, ahol a vizes kezelést választotta, majd jött két matróna, akik egy nagy slaggal "megkezelték", amitől kék-zöld lett a combja. Felix olyanokon is felkapta a vizet, ha a színésznő nem tudta elsőre hová tenni, hogy hol is laknak ő. Ez amolyan önigazolás volt neki, hogy na, ja, a sztár, aki semmit nem tud Kelet-Berlinről.
Felix talán irigy lehetett rá, de azért az este végén kiderült, hogy a színésznő keményen megdolgozott, dolgozik mindenért. Mesélte, hogy a német színésznők 80 százaléka munkanélküli, kb. 3 százalékuk a sztár, a maradék pedig foglalkoztatott, ő ide tartozik, ezért nem is panaszkodik. Szinte lehetetlen színészként nyugdíjba menni, hiszen az alkalmi munkák miatt nem jön ki a nyugdíjhoz szükséges ledolgozott évek száma. Mesélt a filmsorozatok forgatásáról, hogy az milyen nehéz meló, mert csak a gyorsaság számít, és 5 részenként újabb rendező érkezeik. A filmsorozatokból utólag kap fizetést a színész, ha azt sikerült eladni.

Közte és Felix között már az este elején világossá vált az ellentét, mert a német újságokról kezdődött a beszélgetés, Felix pedig közölte, hogy márpedig van cenzúra. Na, ezen teljesen fennakadt a színésznő, aki aztán nem hagyta magát, és jó hangosan érvelt végig. Majd egyszer csak megkérdezte, hogy keleti, vagy nyugati Felix. Aha, keleti - rögzítette azzal, hogy na, és milyen volt keleten lakni. Felix pedig közölte, hogy neki szuper. A választ a "régen minden jobb volt" elv szülte, a színésznő pedig mondta, hogy ja, talán azért, mert akkor fiatal volt Felix. De nem, válaszolta, akkor nyugalom volt és biztonság. És így tovább. Joanna utóbb bevallotta, hogy az asztal alatt rugdosta Felixet, hogy fejezze be, de azt ugye nem olyan fából faragták, hogy csak úgy leálljon. Csak böllenkedett tovább. Leginkább Magyarországról akart beszélgetni, és az ottani árakról. Elég anyagiasnak tűnt. Folyton a pusztakolbásszal jött, hogy az milyen olcsó és jó. Mi persze nem tudjuk, hogy mi is lehet az pusztakolbász. Egyszer a színésznő kihívott engem a teraszra, biztos a fejébe szállt a bor, és levegőzni akart, és akkor egy-egy szomszédról mondott valamit. Én pedig próbáltam megkérdezni, hogy mi van a férjével. Elváltak ugyanis, de szinte kétnaponta itt van a férje, és a férjének hívja. Hát, mondta, hogy igen, elváltak, de most ő is és a férje is egyedül élnek, külön-külön, és jó barátságban vannak. Aztán el is szomorodott, amikor ezt akarta továbbragozni. Elég fura volt, hogy mi, magyarok voltunk a két csapat között az előítéletmentes, nyitott és kíváncsi brigád. Na, hát hiába a diploma, a világlátás, aki nem akar kitörni a zárt világából, az nem is fog.Az is igaz, hogy amíg nekünk ez a kelet-nyugati összecsapás "csupán" érdekes volt, nekik sok-sok érzelmi szállal átszőtt valóság. Ezzel zártuk az estét M.-mel, aki komepenzálandó, még próbált ezt-azt elmesélni belőle. A sárga kacsát pedig még múltkor fényképezte, amikor Bonnban járt.