Herr Müllerre igaz a magyar mondás: addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik. Herr Müller ugyanis az a férfi, aki mindenkit leüvöltött eddig, aki nem hajtott az autójával egyből a mélygarázsba, hanem valamiért megállt mellette. Ezzel persze az autósok senkit nem zavartak. Mi is így ismerkedtünk meg vele. Amikor költöztünk, a lejáró mellé álltunk, hogy megvárjuk, amíg a színésznő férje kihozza a kulcsokat, közte a garázsnyitó bigyót is. Épp csak lefékeztünk, Herr Müller már ott is termet, és artikulálatlanul üvöltött. Hú, nagyon megijedtünk, hogy mit rontottunk el. De aztán kiderült, hogy Herr Müller amolyan futóbolond. Állandóan leskelődik az ablakon, és ha történik valami szerinte szabályellenes, akkor kifut és üvölt. A kutyájával lakik, és leginkább azt sétáltaja. Mint a színésznőtől megtudtuk, nyugalmazott határőr. Hát, ezért a határfigyelés. Talán. Mindenestre most mindenkinek elege lett belőle, és a főbérlője nem hosszabbítja meg a lejárt bérleti szerződését. Az utcafronton lévő házban lakik, de befelé néz a lakása. Az erkélyen ott állnak már a dobozok. A színésznő azt mondta, hogy pár házzal költözik arrébb, de ő azon is gondolkozik, hogy a mi házunkban lévő garázshelyét is felmondja. Hát, egy színfolttal kevesebb lesz, az biztos. Pedig már a művarjút, vagy mit, is megszoktuk az erkélyén - amelyik a napokban két barátot is kapott -, olyan mintha mindig arra nézne, amerre az ember megy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése