Otthon nagyon jó volt. Ez a helyzet. De nem a gulyásleves, a túró rudi, vagy ilyesmi miatt. Hanem mert ott voltak a bejáratott dolgok újra, a család, a barátok. Az "otthonlevésből" nem vont le a fogorvoshoz járás, vagy egyéb ügyes-bajos dolgok intézése sem. Ott volt a szuper uszoda, a Csaszi, Gizussal, a kabinossal, aki sajna szeptembertől nyugdíjba megy, így utoljára vettünk tőle, mintegy kiegészítve a leendő nyugdíját, úszósapkát a pult alól. Aztán ott volt még az anyanyelv is. Az otthoni beszélgetésekből nem vett el, hogy lépten-nyomon azt kérdezték, még a fogorvos is, hogy "na, és kint jobb?". Jó volt az idő, a berlini "nemnyárból" olyan volt megérkezni Budapestre, mintha valamelyik mediterrán országba utaztunk volna. Ja, és terjeszkedik a bicikliút, Óbudán mindenféle új felfestéseket lehet felfedezni. A magyar lányokat sokkal szebbnek, az embereket pedig sokkal barátságosabbnak láttam az itteninél. Például a lányok nem járkálnak tetkóval a testükön, sörrel a kezükben. És, ha nem is drága a ruhájuk, nem márkákat hordanak, mégis adnak magukra. Az autósok megköszönik, ha az ember maga elé engedi őket a sorba. Itt ez még szinte soha nem fordult elő. Ja: és a magyar borok nagyon finomak. Ezeket állapítottuk meg a gyorsmérleggel. Aztán amikor megérkeztünk, és először elmentünk az Alexanderplatzra, M. felsóhajtott: hát, azért itt is nagyon szeretek lenni.
:)))
VálaszTörlés