Amikor a nyelviskolában megkérdezték, hogy ki mit csinált nyáron, a vietnami lány annyit válaszolt, hogy németet tanult, meg sokat aludt. Aztán odasúgta nekem, hogy terhes. Mondom neki, akkor mondd azt, hogy gyereket csináltál a nyáron. Nevettünk. Szóval valami helyes, ámde kövér német pasitól lesz gyereke, akivel nem lakik együtt. Ennyit értettem meg a szövegéből, meg azt, hogy dokinál volt, aki szerint feküdnie kell, de ő persze eljött a suliba.És azóta, hogy terhes, folyamatosan eszik. Hoz egy szatyor kaját, és óra alatt csireg-csörög, kivesz, betesz, és falatozik. A suli átmenetileg egy másik környéken van, mert a korábbi épületet a népfőiskola kiadta a Goethe Intézetnek, kell a pénz ugyanis. Az új helyre már nem merészkedtem el biciklivel, inkább utazom 12 megállót az U2-al, és még egyet az U1-el. Ez utóbbi persze hülyeség volt, derült ki pénteken délután, amikor a vietnami lányt kísértem a metróhoz, mert eléggé görcsölt a hasa. Szóval nem is kell átszállni, csak egy sarkot még gyalogolni kell, és ott az U2. Hát így jártam. Egyébként lett egy magyar fiú a csoportban, Ákos. Azt mondta, hogy 8 éve elhagyta Magyarországot, már itt is járt négy éve, de most két éve itt állomásozik, és éppen munkát keres. Eléggé töri a magyart, az angolt pedig vágja. Azt viszont nem tudta, hogy mi az hogy alany-, vagy mi az, hogy tárgyeset. Ezt szünetbe magyaráztam el neki, amit a tanárnő külön meg is köszönt. Persze a beszédhez ez egyáltalán nem kell, így Ákos mondhatni, jól tud beszélni. Azt mondta, azért szeret Berlinben lenni, mert a város olyan, mintha Budapest lenne a jövőben. Szóval az ember otthonosan érzi magát, csak még annál is jobban, mert nagyon a terek, nincs dugó, meg ilyesmi. A román fiúnak is lesz egy új gyereke, már van egy lánya Angliában, most pedig valaki terhes tőle. Van egy új lány, egy spanyol. Művész. Egyik nap talán be lehetett szívva, mert csak pörgött és pörgött. Hangosan nevetett és közölte, nem akar az esküvő témáról beszélgetni, mert ez a téma nem valami jó. Aztán körbejárt a terembe, mert unatkozott, és nevetve mondta, hogy most ő a tanár. Másnap pedig alig lehetett észrevenni, hogy egyáltalán jelen van, olyan csendben volt. Hát, nem lehet valami könnyű a tanárnőnek. Az emberek többsége a csoportban ugyanis nem ambicionál semmit. Ha lehet, késnek, a szüneteket önkényesen meghosszabbítják, a házikat nem írják meg. Néha hiányoznak, mint Ákos is, és utána azt mondják, hogy állást kerestek. Hát, így.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése