Időjárás

Nagyon változékony errefelé az időjárás, folyton lóg az eső lába, hiába van reggel még tiszta idő, délutánra elborul, és esténként nem ritka egy-egy vihar. Klasszul lehet látni, ahogy éppen a tévétoronyba csap be egy villám. Amúgy leginkább úszni járunk, de ennek mindjárt vége, mert a jövő héttől szinte valamennyi uszoda bezár legalább 3-4 hétre. Lehet, hogy a város is teljesen kihalt lesz, mindenki szabadságra utazik? Egyébként megcsináltattuk a 17 éves autót, két évre le is vizsgáztatták, most aztán szuperül megy. Az autójavíttatás címén megint eljutottunk Spandauba, ugyanis az ottani szervizbe járunk, ott már ismerős az autó. És, ahogy szinte az egész szolgáltató iparban, a műhelyben is nagyon rendesek. Előre megmondták, hogy kb. mennyibe fog kerülni az egész, és annál kevesebből jött ki. Egy ingyenes klubtagságit is csináltattak velünk, lehet pontokat gyűjteni, és egyes javíttatásokat ingyen csinálnak a műhely hálózatában országszerte. M. a megszokás nagy mestere, ezért aztán Spandauban a megszokott levest ette a hentesnél szombaton, ahová kirajzottak - vélhetően - az idősek otthonából az asszonyok. Ették a levest, vagy kolbászt, és ittak hozzá egy üveg sört. Akárhogy is igyekeztem elképzelni az én két szegény nagymamámat hasonló helyzetben, hogy egy városi talponállóban sörözött volna még életében, nem sikerült. M. külön kérésére megosztom az érdeklődőkkel a "kertjéről", azaz a balkonon lévő virágairól az általa készített képeket. A színésznőnek múltkor M. előadta, hogy mi a balkon középső részére koncentrálunk, azaz a szobából nézve a két függöny által bezárt területre. Hát, ez van. És a szobából nézve jól is néz ki! 

Színésznő

 Hétfőn este vendégségben voltunk a színésznőnél. Nagyon érdekes volt. A lakása kisebb a miénknél, de nagyon hangulatos. Az erkélyen terített meg ízlésesen, fehér bort hűtött be, és egy vidéki gazdaságban vásárolt élelmiszerekből főzött. A gazdaságban (egy Demeterben) nem bio-, hanem még annál is "fejlettebb" termelés folyik, valami olyasmi aminek az a lényege, hogy jól érezzék magukat ott az élőlények - legalábbis így értettük. A színésznő egyedül lakik, most már világossá vált. Kiderült, hogy hogyan került Berlinbe: a fia után a férje is ideköltözött - egyedül. A férje ugyanis beleszeretett egy másik nőbe, és elhagyta. Ő pedig ott maradt egyedül egy másik városban, ott szomorkodott, aztán úgy döntött, ő is idejön. A fiával járta az eladó lakásokat, de az mindent leszólt, mígnem az itteni - akkor még bemutató lakás - megtetszett neki. Akkoriban senki sem akart új építésű házban lakást venni, csak régi, felújítottban, így aztán a lakás ára sem volt magas. Végül megvette és nem bánta meg. Nagyon szeret itt lakni, itt találta meg az otthonát, ahol végre az egész életében végzett sok-sok munka után megpihenhet - mondta. Vacsorára csinált előételnek salátát, főételnek pedig "gulyást". Valamiért a németek azt hiszik, hogy a pörkölt az a gulyás. Szóval pörkölt volt rizzsel (a rizsről kiderült, hogy az ágyban igyekezett melegen tartani), zöld köretnek pedig mangoldot készített hozzá. A desszert valamilyen alkohollal felfőzött gyümölcs volt vaníliafagyival. Mi vittünk egy üveg magyar bort és virágot. A vendégségbe ugyanis nem illik üres kézzel menni. Ez a tétel még a nyelvtankönyvben is benne volt. A szerint Németországban mindig vinni kell valamit, vagy virágot, vagy üveg italt, vagy desszertet. Minden ilyen lecke úgy épül fel, hogy a következő kérdés úgy szól: na, és ez hogy van a te hazádban? Na, hát erről nekem fogalmam sincs. Nem vettem észre ugyanis, hogy otthon ennyire divat lenne a vendégségbe járás, mint itt. Nálunk mintha főleg a családok járnak össze, oda meg soha nem visz senki semmit. Csak elmegy enni. Szóval, visszatérve a színésznőre: megkérdeztünk pár minket foglalkoztató kérdést. Ez úgy zajlott, hogy mondtam M.-nek, ő meg igyekezett lefordítani. Miért imádják a németek a grillezést? Erről fogalma sem volt, ő nem rajong érte. Miért szeretnek ennyire vendéglőbe járni? Erről azt mondta, hogy korábban Berlinben nem is voltak vendéglők, csak sörözők. Ott sört adtak, semmi mást, csupán az asztalokra volt kitéve főtt tojás és fasírt. A bor itt drágának számított. Aztán jött a jobblét és jöttek a külföldiek, akik sorra nyitották az éttermeket. Végül is ők hozták magukkal ezt a divatot. Miért pont a "schwaben raus" fejezi ki az idegengyűlöletet? A svábok és a németek, az két külön dolog - kezdte. A svábok gazdagok, sóherek, és csak halmozzák a vagyont. Szóval nem rajonganak értük. A sváboknak van pénzük, és meg tudják venni a lakásokat, felhajtják az árakat. A szimbólum innen ered - magyarázta. Mesélt arról is, hogy a szülinapján volt vagy 50 ember, akik közül csupán négy volt angol. Erre a maradék 46 német egész este angolul beszélt. Itt ugyanis a nácizmus szégyene miatt nem működik úgy a nemzeti öntudat, mint Franciaországban, ahol négy külföldi miatt biztos nem fognak nem franciául beszélni a helyiek. Itt megy a "kompenzálás", így aztán egy angol anyanyelvű nem is érzi szükségét annak, hogy németül tanuljon, mert prímán elboldogul az angollal. Szóval, a színésznő igaz, hogy egyedül van, de azért jól elvan. Szombaton egy szabadtéri operán volt, vitt magával egy széket és egy üveg bort. Július második felében pedig elutazik a barátnőjéhez Toszkánába. Hát, így.

Leszólítás

 Folyton leszólítanak valamiért a németek. Akárhová megyek, azzal jövök haza, hogy mesélem M.-nek, ki szólt hozzám, és miért. Persze, ha megértem. Ma az uszodába, éppen, amikor már jöttem volna el, húztam a szandálomat, jött egy nő három gyerekkel. A gyerekek kérdezgették, ő meg válaszolgatott, majd rám nézett, olyan cinkos mosollyal, hogy na, hát, ilyenek a gyerekek. Erre én próbáltam minél ellenszenvesebb arcot vágni, félve attól, hogy egy nézéssel nem elégszik meg. Már majdnem eljöttem, amikor utánam szólt, abból viszont semmit nem értettem. Mondtam, hogy külföldi vagyok, erre meg, hogy jó, de milyen nyelv. Mondom, hogy magyar vagyok, ezzel beérte. Legutóbb a ház előtt várakoztam, épp csak lementem, mire jött egy pasi biciklivel, és kérdezte, hogy a nem tudom mi, hol van. Én sem tudtam, nem is értettem mit keres. A két perc múlva érkezőnek viszont tudtam segíteni, azt kérdezte, milyen messze van a metrómegálló. Mondtam, három perc, oh, az semmi, legyintett és tovább eredt. A uszodában szólítottak már le, hogy mi ez az úszószemüveg, sajna, nem tudtam elmagyarázni, hogy valami kis olcsó izé a Decathlonból, csak annyit nyögtem ki, hogy magyar vagyok és a szemüveg is onnan van. A iskolánál szólítottak már le a biciklim miatt, hogy milyen szép színe van, és sorolhatnám. Amúgy tegnap turisták jártak a kertben. M. azt értette, hogy az itt lakó egyik pasi magyaráz, van egy emlékfa a zsidó gyermekeknek (ezt ültette a színésznő). Mint már írtam, a ház helyén zsidó fiú árvaház állt. Szemben egy zsidó temető, mellette meg állítólag egy zsidó öregek otthona volt valamikor, most éppen ott építkeznek. Amúgy a kert halandók számára zárva van. Egyszer véletlenül maradhatott nyitva a kapu, ketten be is jöttek biciklivel, köröztek, nézelődtek, mire a földszinten lakó, nyugdíjas parlamenti képviselő rájuk is ripakodott, hogy mit képzelnek. Szóval, rend van. A tegnap esti sétán a meccsnézőket fényképzetük. A brancholókat felváltották a sörözők. Érdekesek ezek a berliniek. Hidegnek és zárkózottnak tűnnek, de a társasági élményeket imádják. A focinézés csoportos foglalkozás. Az egyik ház tövébe kietettek az utcára egy régi képcsöves tévét és azt nézték. Maradhattak volna a lakásban is. De nem. A legérdekesebbet pedig majdnem elfelejtettem! Iszonyú nagy vihar volt vasárnapra virradólag. Éjjel kettő után arra ébredtem, hogy dörög, villámlik, zuhog az eső. De nem akármilyen vihar volt. Mint utóbb kiderült: trópusi vihar csapott le Berlinre, fél óra alatt háromezerszer villámlott. Nem olyan volt, hogy egy dörgés, egy villám, hanem minden oldalon cikázott több villám egyszerre. Próbáltam M.-met felébreszteni, hogy ezt látnia kell, mondta, hogy ok, majd aludt tovább.

Brunch

Itt, a környékünkön iszonyatosan nagy divat a brunch. A reggelivel összefolyó ebéd étteremben, társaságban. Szombaton és főleg vasárnap a brunchot kínáló vendéglők dugig vannak. Átlagban 10 euróért már lehet akár délután négyig is folyamatosan enni, ennél drágábbat, 12,50-et egy orosz vendéglőnél láttunk, de ott mindenféle tengeri herkenytűket is lehet fogyasztani. Az étel árában nincs benne az ital, egy kávé kb. 2 euróba kerül.
A legtöbb helyen svédasztalos a kínálat, de ma láttunk olyant is, hogy egyen terítéket kaptak, sajt, gyümölcs, kosárkában pékárú. Van olyan hely, ahol reggelizni lehet, azt már megszámítják, ital nélkül, 5 euróért is.
És hát csak jönnek és jönnek az emberek, csak esznek és esznek ebben a berlini nyárban: mindig lóg az eső lába, bármikor lehet egy vihar. Ez persze teljesen hidegen hagy mindenkit. Nálunk volt egy ernyő, másnál nem láttunk.

Zeneünnep

Az év legrövidebb éjszakáján, Szentiván éjelén zeneünnep van Berlinben. Mint a berlini tévéből megtudtam, az ötletet a franciáktól importálták. Kíváncsi lennék, hogy a franciák is sörrel és cigivel a kezükben vándorolnak helyszínről helyszínre, vagy szívnak-e füves cigit a koncertek tövében. Ahogy itt járja a módi. Mi gyalog mentünk a Mauerparkba. Az odavezető utca szinte mindegyik vendéglője előtt kis zenekarok játszottak a vendégeknek és a bámészkodóknak. A Mauerparkban aztán volt egyszemélyes előadás több is, a nagyszínpadon pedig egy repper. Fogyott a sör, ahogy kell, és a szokás, hogy ha megitta az ember, akkor a üveget csak úgy maga, vagy más alá dobja a földre. Előttünk is landolt egy, kettő, amíg a domboldalon ácsorogtunk pár percet. Visszafelé a vendéglős utcában pedig összefutottunk a színésznővel. Nem mai csirke, de van benne spiritusz. Jógaórán volt, onnan biciklivel érkezett, és arra készült, hogy egyedül megiszik egy pohár bort valahol, majd hazakerekezik meccset nézni. Mesélte még, hogy "wanderelni", azaz túrázni (wanderen) mentek volna két hétre, de meghúzta a lábát, vagy mi, és most a kirándulás elmarad. Hazafelé még bementünk a Kulturbauerei-ba, ahol az egyik helyen tánctanfolyam volt. Hát, így.

Joanna

Délután találkoztam Joannával. Előre megbeszéltük. Ugye. E-mailban, amiket M. segítségével írtam!
Már korábban kitaláltuk, hogy majd, ha vége lesz az iskolaévnek, meglátogat bennünket, nálam volt egy nyelvkönyve is. Szóval, a metrómegállóban találkoztunk, és megittunk egy cappuccinót. Kb. egy és negyed órát voltunk együtt, elég kemény volt. Már ami a beszélgetést illeti. Amúgy pedig nagyon jó volt. Hozott ajándékba egy könyvet és egy újságot. Amit megértettem: a spandaui csoportban mindenki jól van. Joanna és a férje, Félix spontán töltik el a nyarat, mert tavaly, vagy mikor, voltak az északi-tengernél és végig rossz idő volt, fáztak. Majd Lengyelországba mennek a helyekbe kirándulni. Megígérte, megkérdezi Félixet, miért van itt a házak falán, hogy "schwaben raus" - mármint tudjuk, hogy idegengyűlölet, de miért épp ezzel fejezik ki - és megírja e-mailban. Kiderült, már nem fáj a háta és nem levert, és ha jól értettem, volt dokinál, aki azt mondta neki, hogy túl vékony, egyen többet, evett is, hízott és jobban lett! Ja, és szeretik a magyar gulyást, amikor Magyarországon jártak vettek egy kondért - ha jól értettem a mutogatást -, és szoktak benne főzni is. Én elmondtam, hogy sokan vannak az új csoportban, hogy két tanárnő van, és unalmasak, mert nem beszélnek annyit, mint ő. Azt is elmondtam valahogy, hogy majd a férjével is jöjjön el hozzánk. Meg, hogy úszni voltam és biciklivel mentem az uszodába. Továbbra sem értem, hogy miért nem tud angolul megtanulni, amikor a német és az angol egy nyelvcsaládba tartozik, de most már dereng, hogy valójában lengyel származású, és ezért lehet nehéz. Meséltem, hogy nézem a német filmeket a tévében, mondta, hogy az bizony nagyon jó. Ja, és vannak mozik, ahol nemcsak németre szinkronizált filmeket vetítenek, csak meg kell keresni, hogy hol megy angolul egy-egy film. Hát, kemény volt. Még úgy is, hogy szinte mindent kitalál fél szavakból, és nagyon jól magyarázza el, ha valamit nem értek.

Kaland

Ma óriási kalandom volt! Ja, persze nem. Csak az történt, hogy jöttem vissza az uszodából biciklivel, és nem akartam a parkon keresztülmenni, mert - mivel kitört a nyári szünet és végre meleg is van - már millióan érezték ott jól magukat. Göriztek, futottak, napoztak fürdőruhában, grilleztek, gyerekeztek, trécseltek, labdáztak. Egy darabig a park mellet jöttem, de aztán rá kellett fordulnom a járdára. Ott állt két rendőr a buszmegállóban, és meg is szólítottak, hogy enyje-benyje, ez bizony öt euró lesz! De mivel mosolyogtak, gondoltam, ez nem komoly annyira! Mondták, hogy szálljak le, és toljam a biciklit, majd menjek át az út túloldalára. Egyrészt örültem, hogy értettem, amit mondtak, másrészt meg hazáig figyeltem, hogy hol van rendőr. Bezzeg M.! Jobbra-balra cikázik, átmegy piroson, járdára fel-le, és még sosem találkozott rendőrrel.