Zeneünnep

Az év legrövidebb éjszakáján, Szentiván éjelén zeneünnep van Berlinben. Mint a berlini tévéből megtudtam, az ötletet a franciáktól importálták. Kíváncsi lennék, hogy a franciák is sörrel és cigivel a kezükben vándorolnak helyszínről helyszínre, vagy szívnak-e füves cigit a koncertek tövében. Ahogy itt járja a módi. Mi gyalog mentünk a Mauerparkba. Az odavezető utca szinte mindegyik vendéglője előtt kis zenekarok játszottak a vendégeknek és a bámészkodóknak. A Mauerparkban aztán volt egyszemélyes előadás több is, a nagyszínpadon pedig egy repper. Fogyott a sör, ahogy kell, és a szokás, hogy ha megitta az ember, akkor a üveget csak úgy maga, vagy más alá dobja a földre. Előttünk is landolt egy, kettő, amíg a domboldalon ácsorogtunk pár percet. Visszafelé a vendéglős utcában pedig összefutottunk a színésznővel. Nem mai csirke, de van benne spiritusz. Jógaórán volt, onnan biciklivel érkezett, és arra készült, hogy egyedül megiszik egy pohár bort valahol, majd hazakerekezik meccset nézni. Mesélte még, hogy "wanderelni", azaz túrázni (wanderen) mentek volna két hétre, de meghúzta a lábát, vagy mi, és most a kirándulás elmarad. Hazafelé még bementünk a Kulturbauerei-ba, ahol az egyik helyen tánctanfolyam volt. Hát, így.