München3

 Arra jöttünk rá M.-mel Münchenben, hogy a világot a turizmus és a "kütyüizmus" mozgatja. Ha azt mondtuk eddig, hogy Berlinben özönlenek a turisták, akkor nem tudom, mivel lehetne kifejezni, hogy a bajor fővárosban látványra úgy tűnt, hogy még a berlininél is nagyobb a tömeg. A pályaudvar tövéből húsz percenként indulnak a városnéző buszok, úgy, hogy a megvásárolt jeggyel a kijelölt megállókban le és fel lehet szállni (ahogy más európai nagyvárosban). De mint kiderült, ez inkább amolyan elvi lehetőség, hiszen nem fértek fel szinte soha új emberek.A nyugdíjasnak kinéző, angolul is jól tudó idegenvezető hölgy a testével igyekezett megálljt parancsolni a buszra igyekvő turisztoknak, akik alig akarták megérteni, hogy bár itt a busz, hely nincs rajta. Mindenfelé rengeteg ember járkált, üldögélt, főleg a piacon. Ahol persze szokás szerint enni, inni lehetett, gazdagon. A helyi arcok hozták a "sztereotípiákat": sörpocak, alkoholtól kipirult arc, gazdag, idősebb emberek nagy, nagy autókban, főleg BMW-kben és Porschékban feszítettek. Ahogy ezt már a németeknél megfigyeltem, itt is osztották egymást a népek. Nem jöttem rá, hogy ennek mi oka lehet. A nagy öntudat? Egymás nevelése? Feszültség levezetése? Az idegenvezető hölgy két, halkan beszélgető nőt kétszer is kiosztott a buszon, hogy hallgassanak már el, mert mások nem hallják őt, aki egyébként mikrofonba beszél. Akadt olyan férfi, aki azért pörölt az idegenvezetővel, mert ha már drága a buszjegy, cserébe miért nincs hely. P. szerint erre az "osztásra" csak egy választ lehet adni, ha leüvölti az ember a másik fejét. Ehhez persze jobban kéne tudni németül. Na. A "kütyüizmusról" pedig annyit, hogy úgy tűnik, az emberek nem szeretnek a jelenben élni, arról igyekeznek valamilyen szórakoztató eszközzel elterelni a figyelmüket. Ezt teszik kirándulás közben is, érthetetlen módon. Volt olyan pasi a városnéző buszon, aki, ahogy leült, kihasználva, hogy még nem indultunk el, egyből egy táblagépet kezdett el nyomogatni. A vonaton visszafelé ilyeneken néznek filmeket az emberek az utazás alatt. A vonaton egyébként előre bekészített cd-ket lehet hallgatni, ha az embernek van fülhallgatója. Háromféle csomag volt: komoly-, könnyű zenei és gyerek. Utóbbin új feldolgozásban (ezt csak később tudtam meg a tévéből) lehetett hallgatni természetesen Grimm-meséket. München elsőre, a vasútállomás környékén nem mutatott valami barátságos képet, sőt, aztán egyre beljebb hatolva kiderült, hogy olyan észak-olaszos az egész város. Mármint az építészet. Egy látványosságról sajnos lemaradtunk: a város egyik kanálisán szörfölni szoktak. Persze felkerestük a helyet, hiszen a térképen is jelölik, de sajna éppen nem sportoltak a legények. Helyette takarították az általuk használt folyópartot. Hát, így.