Revü

 Láttunk egy show-t a Friedrichstadt Palast-ban. Kaotikus volt az egész, és inkább egy "Csillag születikre" hasonlított. Azaz mindenféle műfaj - a prózát leszámítva - előfordult benne: akrobatikus tánc, légtornász mutatvány, egyéni ének, csoportos ének, tánckar, egy táncos pár, szappanbuborékfújó mester, tánc vízben, tánc homokban, stb. És sajna, nem volt semmiféle összekötő elem, se egy sztori, se egy szereplő, aki minden jelentben felbukkan. Pedig először úgy nézett ki, hogy lesz, hiszen vízzel indították, és a víz vissza is tért párszor, és volt egy Chaplin-szerű figura, de valahogy nem vezették végig ezt a két elemet konzekvensen. Olyan volt, mintha egy revü akarna lenni, de ez meg csak a végére állt össze. Na de, ennek ellenére fergetegesen szórakoztunk. Először is, mert végre voltunk valami színházszerű helyen. Másodszor, egyfolytában az épületet csodáltuk, hiszen ez volt Kelet-Berlin fő szórakoztató helye, a szocreál stílus sok helyen visszaköszönt. Harmadrészt: nagyon hálás volt a közönség. Igaz, hogy leginkább akkor tapsoltak, amikor a szünetben bemondták, hogy ingyen van a pia. A "Show me-t" ugyanis először a sajtónak mutatták be, hogy aztán hírét vigye a világba. Most aztán ez a színház hónapokig csak ezt az előadást tartja a műsoron. Óriási volt a nézőtér, legalább hatszáz ember elfért. Amúgy nem lehetett fényképzeni, csak a legeslegvégén. Ha ezt valaki megszegte, akkor egy szigorú arcú kislány egy táblát - amin egy áthúzott fényképezőgép volt - tartva a feje felett végigjárta a szektorok közötti lépcsőket.