Törzshely

 Abban maradtunk magunkkal, hogy törzshelyet hülyeség választani, mert annyi jó hely van, hogy egy élet kevés lenne a bejárásukhoz. Ahová viszont már harmadszor mentünk vissza, az egy Fischfabrik nevű hely. Egy nagyon pici bisztró, ahol csak halat lehet enni. Hallevest, és halat sütve, főzve, mindenféle módon elkészítve. A lényege, hogy bemegy az ember, próbál az étlap alapján választani valamit, amit aztán előtte sütnek, főznek meg. Általában két ember dolgozik, egy egyik az alapanyagokat készíti elő, a másik pedig alkotja az ételt. Nagy műgonddal. Láttunk korábban egy harmadik fiút is, aki az előkészítés előkészítője volt. Az italt mindenki magának veszi ki a hűtőből, és a végén bemondja a fizetésnél, hogy mit és mennyit fogyasztott. Iszonyú halszaga lesz aztán az embernek, de megéri. Fantasztikusan el lehet nézegetni, hogy valaki nagy szeretettel végzi a munkáját, és közben, ahogy meg sem áll a keze, mégis marad ideje a folyton érkező vendégekkel beszélgetni. Kint, az utcán is lehet ülni, de akkor az ember lemarad a műsorról! Amiért viszont kár lenne. Az uszodánál aznap amúgy belefutottuk egy parkour-edzésbe. Ez egy extrém, városi sport, és az uszoda kietlen vidéke, a sok beton pont jó gyakorlási terep. M. kérésére közlök még néhány képet, amit az utóbbi napok sétai során készítettünk. Egyébékén fényünnep - amikor a középületeket kivilágítják extrán - itt nem egy napig tart, hanem több, mint egy hétig.