Múzeumlátogatás

Most, hogy otthonról kaptam segítséget, eljutottam még múzeumba is. Hármasban a Pergamon Múzeumban jártunk, a tavaszi napsütésben buszoztunk a városban (végre visszavittem a könyveket a magyar házba) és még a híres Kurfürstendammon is sétálgattunk.

Ünnep

 

Kijózanodás

Ma aztán gyomorszorítóan megtapasztaltunk, hogy milyen lenézett külföldinek lenni, anélkül, hogy bármit is mondtunk volna magunkról. Egy újabb nyelviskolában jártunk, ez lenne a legközelebb az új lakóhelyhez. A fogadóórát tartó nő már eleve nem volt szimpatikus, amolyan agyonhasznált, ápolatlannak tűnő, a depressziója legmélyebb napját élő, megfáradt darab volt. M. annyit mondott bevezetésnek, hogy Spandauból jöttünk, már járok egy nyelviskolába, de a költözés miatt másikba szeretnék átjelentkezni. Erre mintha megnyomtak volna a német nőn egy gombot, enerváltan ugyan, de kiselőadásba kezdett, aminek az volt a lényege, hogy itt olyan nagy a követelmény, hogy nekem úgysem menne. Gyorsabban haladnak, több óra van egy nap, egy héten, nem jó lemaradni. Mindezt teljesen lekezelő hanggal és úgy, hogy lehetőleg ne is értsek semmit az egészből. Új szót tanultam: eventuell (esetleg), azt ugyanis szinte kötőszóként használta. És amikor ott ültünk percek óta leforrázva, megkérdezte, mit gondolok, miben vagyok elmaradva, vagyis miért szeretnék még egyszer az A2.1-be járni. Segélykérőn néztem M.-re, de vele közölte, hogy ne segítsen. Próbáltam elmondani, hogy a beszédben, és hogy spandauban másik könyvet használnak. Na, ez olaj volt a tűzre, újabb monológ következett. Úgy, hogy közben nem hangzott el egyszer sem, hogy lesz-e hely, írhatok-e tesztet stb. Végül azt kérte, hogy mondjak magamról pár szót. Ezt valahogy abszolválhattam, mert megkérdezte, hogy már az itt létem előtt is tanultam-e németül. Végül kinyögte, hogy mikor kéne újra eljönni, és akkor tesztet is lehet írni. Gyomorgörccsel jöttünk el. Hát, még jobban értékelem Joannát, aki úgy beszél, hogy mindenkinek legyen sikerélménye. Mindent el tud mondani, körbe tud írni. Két napja arról értekezik, hogy tökre fáj a háta, és tökre kivan. Tegnap orvosnál járt, akire három órát várt, majd az meg azt tanácsolta neki, hogy pihenjen, igyon sokat. Felvetettem, hogy szerintem tavaszi fáradsága van csak, igaz ezt csak úgy tudtam elmondani, hogy tavaszi betegség, mindenesetre megértette és megvette az ötletet, majd egyből jobban lett. Előtte azt magyarázta, hogy talán holnap nem is jön, mindenki nézze meg a telefonszámát, jól van-e felírva, mert majd a férje mindenkit értesít. Végül kibökte, mégis jön holnap. A német lekezelés mellett még az is nehéz, hogy teljesen kiszámíthatatlan a jelenlegi helyzetben, miként fogadják: magyarok vagyunk. Az első belvárosi nyelviskolában jól vették, az mondta a nő, két magyar tanítványa is volt, akik nagyon jól tudták a nyelvtant. A másodikban még a foglalkozásunk is hatott, ott vetették fel, hogy részt vehetnék az integrációs programban. Ma azonban az ország és a foglalkozás is rossz ajánló levél volt, utóbbi hallatán fura félmosoly hagyta el a nő arcát. Sajnos nem vittünk fényképzőgépet, de mellékelek egy jellemző, korábban készített képet. Ez a tengerpartinak tűnő nyugágy a szomszéd utcában van, már az első napos hétvégén ott ült a két főből álló német család. A férfi rövidnadrágban olvasott, a nő pedig plédbe burkolózva. Jót hallgattak együtt. Tőlük pár méterre a kert tele van szeméttel, de mindegy is, mert ők egy kerti szobrot nézik.

Határátkelő

A határátkelő blog szerint több dolog is kell a sikeres külföldi beilleszkedéshez, íme:

1. Kapcsolatteremtő készség
Alapvető készség, enélkül lehetetlen barátságokat kötni, kapcsolatokat építeni, s végső soron beépülni a befogadó ország társadalmi életébe. Az új országgal való ismerkedés során megkönnyíti a szükséges információk gyorsabb megszerzését. A kiépülő kapcsolatoknak kezdettől fontos szerepük van: csökkentik, oldják a kezdeti időszakban általában nagy stresszt okozó bizonytalanságérzést.
2. Nyelvi készség
A kapcsolatteremtés alapja, még abban az esetben is, ha valaki gyenge nyelvtudással érkezik. A helyi nyelv megtanulására való erőfeszítés önmagában is képes utat nyitni a helyiekkel való kapcsolatteremtésre. (És a kapcsolatteremtés visszahat a nyelvtanulóra is, akinek szüksége van a biztatásra és az apró sikerélményekre is a motiváció folyamatos fenntartásához.) A jó nyelvi alapokkal érkezők beilleszkedése a kutatások szerint egyébként nem feltétlenül gyorsabb, a nyelvi készségen kívül a beilleszkedésben más készségek és személyiségvonások, valamint környezeti tényezők is szerepet játszanak.
3. A kulturális kíváncsiság mint motivációs tényező
A külföldi munkavégzésre, életre készülők motivációjában sokan csak a biztos megélhetés utáni vagy a biztosabb anyagi alapok megteremtésére való vágyat hangsúlyozzák, pedig a sikeres beilleszkedésben – különösen hosszú távon – ennél gyakran fontosabb a más kultúrák és új élmények iránti érdeklődés.
4. A bizonytalanság tolerálása
A kultúrsokk alkuszakaszával kapcsolatban kiemeltem, hogy az elején az újonnan érkezőkre rengeteg új információ zúdul. Mindet feldolgozni iszonyú fárasztó, szétválogatni (mi fontos, és mi nem) nehéz. Emiatt gyakran nem megfelelő mennyiségű, ellenőrizhetetlen (vagy annak érzett), illetve akár egymásnak ellentmondó információ birtokában kell dönteni.
(Akkor és ott, amikor és ahol történt, annyi információ birtokában a posztíró számára egy döntés jónak – vagy a legkisebb rossznak – tűnt. Amikor a posztban olvassuk, külső szemlélőként már szembeötlő, hogy másképp jobb lett volna... Ahogy utólag persze azt már a posztoló is tudja.)
5. Rugalmasság
A rugalmasság alapvető jelentőségű, hiszen ha nem is minden, de sok minden másképpen "működik", megváltozott körülményekhez kell alkalmazkodni, a korábbi beidegződéseket el kell tudni "engedni".
6. Türelem és tisztelet
A másik ország kultúrájának és szokásainak is megvan a maga logikája, csak mi nem ebbe nőttünk bele. Magyarországon "ezt" meg "azt" (és ide elég sok mindent be lehet helyettesíteni) úgy kellett csinálni, az új országban meg így csinálják. Mi jöttünk ide, most az ő módszereiket és játékszabályaikat kell követnünk és tiszteletben tartanunk. (Ez különösen a kezdeti időszakban lehet nehéz, amikor több "hivatalos" ügyet kell intézni, viszonylag rövid idő alatt.)
7. Kulturális empátia
Buda Béla meghatározása szerint „Az empátia a személyiség olyan képessége, amelynek segítségével, a másik emberrel való közvetlen kapcsolat során, bele tudja élni magát a másik lelkiállapotába. Ennek a beleélésnek a nyomán meg tud érezni és érteni a másikban olyan emóciókat, indítékokat és törekvéseket, amelyeket az szavakban direkt módon nem fejez ki, és amelyek a társas érintkezés szituációjából nem következnek törvényszerűen. A megértés és megérzés fő eszköze az, hogy az empátia révén a saját személyiségben felidéződnek a másik érzelmei és különféle feszültségei. Ezt úgy is ki lehet fejezni, hogy a személyiség beleéli, mintegy a másikba vetíti önmagát.”
A más kultúrával való találkozás során az empátia az együttélés alapvető feltétele, mivel folyamatosan olyan élmények és tapasztalatok érnek bennünket, amelyeket korábban nem éltünk át. Ha az empatikus képesség "működik", lehetővé teszi számunkra, hogy megértsük és elfogadjuk a másik ember, a másik kultúra másságát.
Az empátia mélyen a személyiségben gyökerezik, direkt módon nehezen fejleszthető készség.
Az empátiát nem szabad összekeverni a szimpátiával. Az, hogy képesek vagyunk nem ítélkező módon odafordulni valamihez vagy elfogadni a másságát, nem egyenértékű azzal, hogy elnyerte a tetszésünket.
8. Erős éntudat
Az erős éntudat lehetővé teszi, hogy kiérkezőként egy másik emberrel vagy kultúrával úgy érintkezhessünk, hogy ne kelljen attól félnünk, hogy elveszítjük az identitásunkat.
Fontos az önkritika és a mások visszajelzéseire való nyitottság. A kudarcra megfelelő módon kell reagálni: inkább tanulási tapasztalatként kell felfogni, mint olyan élményként, ami aláássa az önbecsülésünket vagy a külföldihez "ellenségesen" viszonyuló világból fakad...
A visszajelzések "kiértékelése" egyébként, főleg kezdetben elég nehéznek bizonyulhat. A kulturális sokkot sokan élik át identitáskrízisként: nem tudják eldönteni, hogy a feléjük áramló jelzésekből mi a fontos és mi a lényegtelen, mert a kiköltözéssel eltávoztak abból az ismerős közegből, amiben ismerték a jelzések jelentését és jelentőségét egyaránt.
Az erős éntudattal rendelkező emberek stressztűrő képessége erős, és az esetleges kudarcok után is erősebb marad. A stressztűrés erősítéséhez külföldön is fontos, hogy legyen egy "hely" (szakkifejezéssel stabilitási zóna), ahova átmenetileg visszahúzódhatunk. Ezt biztosíthatja a partner, a család, egy hobbi, egy sport, bármi, aminek a segítségével feltöltődhetünk.
9. Humorérzék
Ennek kettős szerepe van: fontos mint beilleszkedési mechanizmus és mint a kapcsolatépítés lehetséges eszköze.
A humorérzék megőrzésével a csillapítható a frusztráció, a bizonytalanság, amit az ismeretlen környezet kivált, hiszen a jól időzített humor feloldja az embereket, illetve a feszültséget. A hibáinkon való nevetés képessége pedig néha a végső védekezés a kétségbeesés ellen.
Másfelől a humor nemcsak összekötni képes, de elválasztani is, mert megértése nagyfokú nyelvi érzékenységet igényel. Sok külföldi (sokszor még az is, aki folyékonyan beszéli a nyelvet) kirekesztettnek érzi magát, ha viccelődnek körülötte.
Fontos kiemelni, hogy a vicc is kultúrafüggő. Vagyis: ami viccesnek számít egy kultúrában, nem biztos, hogy ugyanúgy hat egy másikban!

 

Az asztal

M. nemcsak a lakberendezésnek, hanem az asztaloknak is megszállottja lett ittlétünk óta. A meglévő íróasztalokat ugyanis nem rá szabták, inkább olyan gyerekasztalok, hiába van belőle a dolgozószobában - ki tudja miért - három is, és még a szuterénben is volt kettő, de ezek ugye gazdára leletek. Szóval M. állandóan az internetet bújta, és az asztalokat nézegette. Rá is lelt a megfelelőre az Ikeában, de rengeteg pénzért, ezért aztán igyekezett használtat találni. Ez sikerült is. Tegnap este elment érte, és, mint utóbb kiderült, több mint egy órán át igyekeztek a tulajdonossal együtt az autóba préselni. Ez is sikerült. Bár nekem gyanús lett, hogy ezt aztán nem lehet majd kivenni. Reggel 9-ig vártunk, hogy ne zajongjunk a szomszédoknak. Akkor kimerészkedtünk, és hát igen, kudarcot vallott minden próbálkozás. Én fel is adtam. Gondoltam, ez amolyan "fériizé", ezzel el lesz egy darabig, mire belátja, hogy reménytelen küzdelem. Egy "mentőöltetem" még volt, hogy kérjünk segítséget a szomszédoktól, hátha a férfiemberek majd valahogy rájönnek a megoldásra. Tíz körül be is csöngetett a két német szomszédhoz, de nem nyitottak ajtót! Az egyik kb. negyed óra múlva elsietett a boltba, de úgy csinált, mintha nem is látná a problémát. Én már nézni sem bírtam a "küzdelmet", ezért magára hagytam, de egyszer csak furcsa hangra lettem figyelmes. Fűrész? - kérdeztem magamban. És igen! M. az asztal egyik sarkát fűrészelte. Mint mesélte, a kínaihoz is becsengetett, és tőle kérte a célszerszámot. Ő ajtót is nyitott és oda is adta az eszközt. M. úgy gondolta, a csonkítás nem válhat hátrányává az asztallapnak, amely így ki is csusszant a csomagtartó felől. M. büszke volt, hogy végül megoldotta a problémát, hiába próbáltam lehűteni, hogy ja, igen, fűrésszel!!!

Wulff

Élő adásban búcsúztatják a németek a bukott államfőjüket, akit még tavaly decemberben kezdett el támadni a sajtó korrupciógyanús ügyei miatt. Azt követően minden nap minden híradás első híre volt az államfő valamilyen összefüggésben. Ezt a tendenciát csak az olasz hajó balesete törte meg, de ez is időleges volt. Addig, addig nyomozott utána a média, hogy végül az ügyészségig jutottak az ügyei. Bár a búcsúztatása a hagyományoknak megfelelő, az exelnök mosolya nem őszinte. Az egész ünnepség inkább gyászmisére hasonlít. Bár M.-től megtudtam, hogy a katonazenekar által játszott számokat az elnök válogathatta össze, és a szokásos három helyett négyet is játszanak neki.

Frauentag

A nemzetközi nőnapon a spandaui SPD-től tudtam szerezni egy szál rózsát. A téren osztogatták, igaz, a adtak hozzá egy papírt is, amelyet kitöltve akár be is léphetnék a pártba. Viszont megvettük spandaui kirakatban korábban lefényképezett egyik nyuszit. Amolyan búcsúajándéknak. Ma egy másik nyelviskolai fogadóórán voltunk. A központi népfőiskola ugyanis minden nap másik helyszínen tart fogadóórát, és mivel tegnap az egyik ilyen helyen nem működött a számítógépes rendszer, ide irányítottak. Adtak egy fecnit is, állítva, hogy azt felmutatva majd nem kell sorban állni. Nagyon jól jött a papírdarab, mert itt aztán legalább 50 ember várt a sorára. Annyi volt itt a bevándorló - akik közt feltűnően sok volt a spanyol fiatal -, mint a szomszéd utcában a lakhelyüket jellemző parabolaantenna. Némi erőszakoskodás árán sikerült egyik férfitanár asztalához kerülni, és előadni a helyzetet, hogy már járok egy népfőiskolára, de átköltözünk a város másik felébe, ezért másik helyszínt keresünk. Majd megkérdezte, honnan jöttünk. Aztán kiderült, hogy én is részt vehetek az integrációs programban. Ebben nem 130, hanem csak 100 euró a 100 órás tanfolyamegységek ára, és a végén egy sikeres integrációs vizsga után a befizetett összeg fele visszajár. Ha lesz hely. Ugyanis olyan sokan járnak. Főleg oda, amelyeket én néztem ki, az új lakóhelyhez közel. Így aztán felírt egy várakozási listára.