Frauentag

A nemzetközi nőnapon a spandaui SPD-től tudtam szerezni egy szál rózsát. A téren osztogatták, igaz, a adtak hozzá egy papírt is, amelyet kitöltve akár be is léphetnék a pártba. Viszont megvettük spandaui kirakatban korábban lefényképezett egyik nyuszit. Amolyan búcsúajándéknak. Ma egy másik nyelviskolai fogadóórán voltunk. A központi népfőiskola ugyanis minden nap másik helyszínen tart fogadóórát, és mivel tegnap az egyik ilyen helyen nem működött a számítógépes rendszer, ide irányítottak. Adtak egy fecnit is, állítva, hogy azt felmutatva majd nem kell sorban állni. Nagyon jól jött a papírdarab, mert itt aztán legalább 50 ember várt a sorára. Annyi volt itt a bevándorló - akik közt feltűnően sok volt a spanyol fiatal -, mint a szomszéd utcában a lakhelyüket jellemző parabolaantenna. Némi erőszakoskodás árán sikerült egyik férfitanár asztalához kerülni, és előadni a helyzetet, hogy már járok egy népfőiskolára, de átköltözünk a város másik felébe, ezért másik helyszínt keresünk. Majd megkérdezte, honnan jöttünk. Aztán kiderült, hogy én is részt vehetek az integrációs programban. Ebben nem 130, hanem csak 100 euró a 100 órás tanfolyamegységek ára, és a végén egy sikeres integrációs vizsga után a befizetett összeg fele visszajár. Ha lesz hely. Ugyanis olyan sokan járnak. Főleg oda, amelyeket én néztem ki, az új lakóhelyhez közel. Így aztán felírt egy várakozási listára.