1. Kapcsolatteremtő készség
Alapvető készség, enélkül lehetetlen barátságokat kötni, kapcsolatokat építeni, s végső soron beépülni a befogadó ország társadalmi életébe. Az új országgal való ismerkedés során megkönnyíti a szükséges információk gyorsabb megszerzését. A kiépülő kapcsolatoknak kezdettől fontos szerepük van: csökkentik, oldják a kezdeti időszakban általában nagy stresszt okozó bizonytalanságérzést.
2. Nyelvi készség
A kapcsolatteremtés alapja, még abban az esetben is, ha valaki gyenge nyelvtudással érkezik. A helyi nyelv megtanulására való erőfeszítés önmagában is képes utat nyitni a helyiekkel való kapcsolatteremtésre. (És a kapcsolatteremtés visszahat a nyelvtanulóra is, akinek szüksége van a biztatásra és az apró sikerélményekre is a motiváció folyamatos fenntartásához.) A jó nyelvi alapokkal érkezők beilleszkedése a kutatások szerint egyébként nem feltétlenül gyorsabb, a nyelvi készségen kívül a beilleszkedésben más készségek és személyiségvonások, valamint környezeti tényezők is szerepet játszanak.
3. A kulturális kíváncsiság mint motivációs tényező
A külföldi munkavégzésre, életre készülők motivációjában sokan csak a biztos megélhetés utáni vagy a biztosabb anyagi alapok megteremtésére való vágyat hangsúlyozzák, pedig a sikeres beilleszkedésben – különösen hosszú távon – ennél gyakran fontosabb a más kultúrák és új élmények iránti érdeklődés.
4. A bizonytalanság tolerálása
A kultúrsokk alkuszakaszával kapcsolatban kiemeltem, hogy az elején az újonnan érkezőkre rengeteg új információ zúdul. Mindet feldolgozni iszonyú fárasztó, szétválogatni (mi fontos, és mi nem) nehéz. Emiatt gyakran nem megfelelő mennyiségű, ellenőrizhetetlen (vagy annak érzett), illetve akár egymásnak ellentmondó információ birtokában kell dönteni.
(Akkor és ott, amikor és ahol történt, annyi információ birtokában a posztíró számára egy döntés jónak – vagy a legkisebb rossznak – tűnt. Amikor a posztban olvassuk, külső szemlélőként már szembeötlő, hogy másképp jobb lett volna... Ahogy utólag persze azt már a posztoló is tudja.)
5. Rugalmasság
A rugalmasság alapvető jelentőségű, hiszen ha nem is minden, de sok minden másképpen "működik", megváltozott körülményekhez kell alkalmazkodni, a korábbi beidegződéseket el kell tudni "engedni".
6. Türelem és tisztelet
A másik ország kultúrájának és szokásainak is megvan a maga logikája, csak mi nem ebbe nőttünk bele. Magyarországon "ezt" meg "azt" (és ide elég sok mindent be lehet helyettesíteni) úgy kellett csinálni, az új országban meg így csinálják. Mi jöttünk ide, most az ő módszereiket és játékszabályaikat kell követnünk és tiszteletben tartanunk. (Ez különösen a kezdeti időszakban lehet nehéz, amikor több "hivatalos" ügyet kell intézni, viszonylag rövid idő alatt.)
7. Kulturális empátia
Buda Béla meghatározása szerint „Az empátia a személyiség olyan képessége, amelynek segítségével, a másik emberrel való közvetlen kapcsolat során, bele tudja élni magát a másik lelkiállapotába. Ennek a beleélésnek a nyomán meg tud érezni és érteni a másikban olyan emóciókat, indítékokat és törekvéseket, amelyeket az szavakban direkt módon nem fejez ki, és amelyek a társas érintkezés szituációjából nem következnek törvényszerűen. A megértés és megérzés fő eszköze az, hogy az empátia révén a saját személyiségben felidéződnek a másik érzelmei és különféle feszültségei. Ezt úgy is ki lehet fejezni, hogy a személyiség beleéli, mintegy a másikba vetíti önmagát.”
A más kultúrával való találkozás során az empátia az együttélés alapvető feltétele, mivel folyamatosan olyan élmények és tapasztalatok érnek bennünket, amelyeket korábban nem éltünk át. Ha az empatikus képesség "működik", lehetővé teszi számunkra, hogy megértsük és elfogadjuk a másik ember, a másik kultúra másságát.
Az empátia mélyen a személyiségben gyökerezik, direkt módon nehezen fejleszthető készség.
Az empátiát nem szabad összekeverni a szimpátiával. Az, hogy képesek vagyunk nem ítélkező módon odafordulni valamihez vagy elfogadni a másságát, nem egyenértékű azzal, hogy elnyerte a tetszésünket.
8. Erős éntudat
Az erős éntudat lehetővé teszi, hogy kiérkezőként egy másik emberrel vagy kultúrával úgy érintkezhessünk, hogy ne kelljen attól félnünk, hogy elveszítjük az identitásunkat.
Fontos az önkritika és a mások visszajelzéseire való nyitottság. A kudarcra megfelelő módon kell reagálni: inkább tanulási tapasztalatként kell felfogni, mint olyan élményként, ami aláássa az önbecsülésünket vagy a külföldihez "ellenségesen" viszonyuló világból fakad...
A visszajelzések "kiértékelése" egyébként, főleg kezdetben elég nehéznek bizonyulhat. A kulturális sokkot sokan élik át identitáskrízisként: nem tudják eldönteni, hogy a feléjük áramló jelzésekből mi a fontos és mi a lényegtelen, mert a kiköltözéssel eltávoztak abból az ismerős közegből, amiben ismerték a jelzések jelentését és jelentőségét egyaránt.
Az erős éntudattal rendelkező emberek stressztűrő képessége erős, és az esetleges kudarcok után is erősebb marad. A stressztűrés erősítéséhez külföldön is fontos, hogy legyen egy "hely" (szakkifejezéssel stabilitási zóna), ahova átmenetileg visszahúzódhatunk. Ezt biztosíthatja a partner, a család, egy hobbi, egy sport, bármi, aminek a segítségével feltöltődhetünk.
9. Humorérzék
Ennek kettős szerepe van: fontos mint beilleszkedési mechanizmus és mint a kapcsolatépítés lehetséges eszköze.
A humorérzék megőrzésével a csillapítható a frusztráció, a bizonytalanság, amit az ismeretlen környezet kivált, hiszen a jól időzített humor feloldja az embereket, illetve a feszültséget. A hibáinkon való nevetés képessége pedig néha a végső védekezés a kétségbeesés ellen.
Másfelől a humor nemcsak összekötni képes, de elválasztani is, mert megértése nagyfokú nyelvi érzékenységet igényel. Sok külföldi (sokszor még az is, aki folyékonyan beszéli a nyelvet) kirekesztettnek érzi magát, ha viccelődnek körülötte.
Fontos kiemelni, hogy a vicc is kultúrafüggő. Vagyis: ami viccesnek számít egy kultúrában, nem biztos, hogy ugyanúgy hat egy másikban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése