Vasárnap az M19-es busszal csavarogtunk. A végén még egy tavat is találtunk a buszvégállomása előtt, amiben még fürödtek is. A végállomáson, Grunewaldnál átszálltunk egy S-Bahn-ra, de előtte megnéztük a 17-es vágánynak állított emlékművet, innen indultak a zsidókat deportáló vonatok. Ma aztán újra iskola volt, ahol mindenki elmondta, egy-két mondattal, a múlt időt gyakorolva, hogy mit csinált a hétvégén. Az itt szokásost: grillezett egy parkban, sétált egy parkban, kirándult a városban, kipróbált egy új indiai éttermet, olasz étteremben volt stb. Csak az olasz fiú hétvégi programja ragyogott ki a többiekéből: munkát talált egy olasz étteremben. A japán fiúról ma az derült ki, hogy 9-en laknak egy lakásban, közösen bérlik, a többiek mind németek, csak ő külföldi, de neki ez bejön, mert legalább tudja gyakorolni a nyelvet. A koszóvó-amerikait kaptam ma párnak, azt tudtam meg róla, hogy a felesége német, eddig ugye Amerikában éltek, most novemberben jöttek Berlinbe, mert a felesége itt kapott munkát. Ő pedig - velem együtt - ezt az időt arra használja fel, hogy nyelvet tanuljon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése