Korosztályok

Budapesten nem lehet tapasztalni kerületek között olyan korosztályos leosztást, mint itt. Ahol mi lakunk, Prenzlauer Bergben, többségben vannak a fiatalok, a középkorúak, és a családok. Mást sem látni, csak azt, hogy biciklivel, vagy ahhoz csatolt "fagylaltos kocsival" hozzák-viszik a gyerekeket, vagy különféle kiülőkben esznek-isznak a fiatalok és a külföldiek. Spandauban - ahová megint elmentünk szombaton, hogy visszavigyük a házhoz a postaládakulcsot - pedig többségében vannak az idősek. Ez valami nagyon durván fura látvány, én minden egyes alkalommal elképedek, hogy két kerületben ennyire más-más korosztályhoz tartozók vannak többségben. Amúgy nagyon hideg népek ezek a németek, a jófejséggel egyáltalán nem tudnak mit kezdeni. Szóval visszavittük a korábban elkért postaládakulcsot az előző bérleménybe. Azért kértük el, mert úgy volt, hogy még egy hónapig senki nem lakik ott, és azt gondoltuk, jó magyar ésszel, hogy majd lesznek eltévedt levelek annak ellenére, hogy a postánál plusz pénzért előfizettünk a levélutánküldő szolgáltatásra. Eltévedt levél ugyan nem volt, de a postaládakulcs egyik példánya még nálunk volt. Na, így hát visszamentünk Spandauba, ahol a háznál a szemközti német nő az ajtónál söprögetett, de nem fordult meg, és nem is köszönt, pedig kb. 2 méterre állt tőlünk. Becsengettünk a régi lakásba, az új bérlőcsalád egyik gyereke nyitott ajtót, M. előadta enki, hogy na, akkor visszahoztuk a korábban elkért postaládakulcsot, köszönjük szépen. De a gyerek ezzel a helyzettel szinte semmit nem tudott kezdni. Teljesen lefagyott, valamit hebegett, mi pedig elsunnyogtunk.