Csalódás

 Csalódtunk M.-mel a berlini InfoRádió riportjában, abban, amelyiket a nyelviskolás csoportomban készített az újságírónő. Az történ, hogy múlt csütörtökön telefonált Beate, az egyik tanárnő, velem akart beszélni. Ezen teljesen elképedtünk M.-mel, és végül azért ketten hallgattuk végig a mondandóját. Ez arról szólt, hogy másnap, pénteken délelőtt kétszer is lemegy az InfoRádióban a riport, meghatározott időpontokban, de ugye pont nem Beateval, hanem Brittaval lesz óránk. Beate próbálta felhívni Brittat, hogy értesítse, de nem érte el. Erre én azt ígértem, hogy ok, viszek egy rádió pénteken. Ez elég meggondolatlan mondat volt, mert csak nehéz rádiónk volt, és olyan, amin itthon is elég nehezen találtuk meg az InfoRádiót. Megnéztük az interneten, hogy egyáltalán jól értettük-e Beatet, és kiderült, a rádió honlapján már fent van a hanganyag is. Végül egy kis diktafonra vettük fel az egészet, és el is vittem másnap magammal. Még itthon meghallgatva kiderült: nem a csoportról szól a 8 perces riport, hanem a népfőiskolás tanárok sanyarú sorsáról. A címe is valami olyasmi volt, hogy napszámért dolgoznak. A csoportból csak 5 ember bemutatkozását találta érdekesnek a riporternő, persze a spanyol, a moldáv fiúét, a brazil, a francia és a filippin lányét. Az anyag lényege az volt, hogy amíg a bevándorlók oktatása amolyan "zászlóshajó"-programja a német államnak, addig az őket oktatató tanároknak nehéz az élete. Úgy alkalmazza őket ugyanis, hogy nem fizet utánuk biztosítást, a szünetekre nem kapnak pénzt, és akkor sem, ha betegek és hiányoznak. A pénzből havi nettó 1.200 euró marad meg egy tanárnak, ami egy otthoni tanárfizetésnek ugye elég jó lenne. Itt azonban a harmada talán egy "rendes" tanárénak, plusz ugye a lakásbérlet-divat miatt sokat kell költeni a bérleti díjra is. Beate azt is elmondta magáról a riportban, hogy van két gyereke, egy "partnere", aki viszont nem családfenntartó. Na, ilyenek ezek a modern népek. Persze, ha azt vesszük, hogy egy munkanélküli 600 eurót is megkap havonta, és még a lakbérért, a fűtését is fizetik utána, plusz kap munkanélküli igazolványt, amire több kedvezményre is jogosult, például ingyenes BKV-bérlethez jut, akkor már kevésnek tűnik a népfőiskolás tanárok bére. A népfőiskola délelőtti óráira természetesen csak munkanélküliek járnak, így hozzájuk képest bicskanyitogató lehet egy tanár helyzete. A vietnami lány például iszonyatosan büszkén tudja mesélni, hogy ő már sok évet dolgozott itt. Ez a sok is vagy 5-6 év lehet, szóval megérdemelten veszi fel a munkanélküli segélyt és a lakbértámogatást. Az iskolára visszatérve: elég nehéz elviselni az embereket. Van, hogy veszekednek az órán, van, hogy "szétverik" az órát mindenféle kérdéssel, és azt hiszik, hogy csak miattuk van az oktatás, mások folyton a szünetet kérik számon, majd elfelejtenek arról időben visszajönni. A két tanárnő szinte sosem figyelmez, hogy vajon miért, rejtély. Talán ez már nincs benne a bérükben, vagy nem akarnak energiát pazarolni erre, netán félnek, hogy ha túl szigorúak, az öntudatos diákok "feljelentik". Mindenesetre iszonyú fárasztó egy-egy ilyen nap. A riportról szóló felvételt elvittem pénteken, Britta nagyon örült, le is játszottuk, de aztán, mivel a többiek hallották, hogy nem nagyon szerepelnek abban, nem mutattak nagy érdeklődést. Hát, így.