Színésznő

 Ismét a színésznőnél jártunk vendégségben. Minden az eddig megszokottak szerint zajlott. Már írhatom ezt. Ugye. Szóval a színésznő irtó hálás M.-nek, hogy az minden áldott nap leviszi neki a kedvenc újságját. Ha nem vagyunk itt, akkor M. előre szól, hogy vegye el az ajtónk elől. Cserébe időnként meghív minket. Mi pedig mindig viszünk egy-egy magyar bort, amivel nagy sikert aratunk. (Itt már próbáltunk középkategóriás német borokat, de mind-mind melléfogás volt. Otthon azért már nem drágán lehet kapni iszonyú finom magyar bort. Ezzel mindig fel is vágunk.) Tehát megérkeztünk, és mint mindig, a volt férje is ott volt a vacsorán. Azért elképesztőek a férfiak (ezzel fárasztottam M.-met a vacsora után). A színésznő férje, ugye, elhagyta a színésznőt egy másik nőért, valamikor régen, aki akkor kisírta a két szemét, majd végül Berlinbe költözött, ahová korábban a férje és a fia ia. Ám a színésznő most is folyton a csapodár volt férje kedvét kereste, szedett neki, elé tette a kaját, meghallgatta a hülyeségeit. A színésznő ugyanis elég okos, és vág az esze, a férje pedig csak a saját nünükéiről tud beszélni, igaz, azért jó fej. A színésznő amolyan őszi vacsorát főzött: sütőtöklevest, gombás rizottót. Finom volt mind a kettő. Jót röhögtünk azon, amikor M. benyögte, hogy a "Vidéki körorvos" című filmje rajongója vagyok. Én. Láttam a sorozatból vagy kettő részt, iszonyú blőd. Mindenesetre a színésznő is röhögött, ő is tudja, hogy milyen gagyik a német sorozatok. A filmet egyébként befejezik, vagy 25 év után, ő öt évig játszotta a főhős anyját, minden nyáron ugyan abban a faluban forgattak. Azt mondta, végül is, nem bánja, hogy vége, mert elég unalmas már, de azért jó volt mindig a megszokott dolgokkal találkozni, a megszokott panzióval, megszokott emberekkel. Mesélte, hogy most akkor nem lesz munkája, de több lábon áll. Például fiatal színészeket coachol, azaz felkészíti őket a filmforgatásra. (Ezeket M.-től tudom, mert azért sok mindent nem értettem.) Szóval olyan gyorsan forgatnak le egy-egy filmet, hogy a rendezőnek nincs ideje mindenkinek elmagyarázni a teendőjét. Már kész alakítást vár a szereplőktől. És ezekre fel kell készülni, mert ha valaki egy forgatáson elbukik, többet nem hívják. A színésznőnek majd lesz az egyik újság szerkesztőségében is önálló estje, oda meg is hívott minket. Amúgy a férjével együtt dicsérték a magyar embereket, hogy milyen vendégszeretőek. Mesélték, hogy voltak egy zarándokúton Franciaországban, és az egyik faluban este akartak volna szerezni egy üveg bort. De a helyiek azt felelték, hogy nem adnak. Azt mondták, hogy ilyen Magyarországon nem fordulna elő. Nagyon érdeklődőek voltak, M.-nek mindig be kell számolnia, hogy mi van Magyarországon, hogy élnek arrafelé a népek. A színésznő elmesélte azt is, hogy majd, ha nyugdíjba megy, három helyről kap ellátást, ezek közül egyik az állami. Az összegeket azonban összeadják, és szja-alá vonják, azaz megadóztatják, és emellett egészségügyi járulékot is vonnak belőle. Szóval neki helyén van az esze, gyűjt, dolgozik, lakást kiad, és ha kell segíti a fiát. Ja, és eteti az elvált férjét. Hát, így.