Spagetti

A németek fényképezéskor, ha azt akarják, hogy nevetésre álljon a szájuk, azt a szót mondják, hogy spagetti. Hát, érdekes. Hosszú is, nem is vicces és nem is német. Nem tudom, hogy tényleg így van-e, de ma, amikor a kurzus végén a csoportképet csináltam, megkérdeztem a tanárnőt, mit mondanak a németek ilyenkor, és azt válaszolta: spagetti. Mindenki ezt mondta, persze. Szóval véget ért a B1.2-es, azaz alapszintig tartó kurzus, aki a legelején kezdte, az hat hónapot töltött együtt (plusz szünetek) a két tanárnővel. A 20 emberből - ma nem volt ott szokás szerint mindenki - kettő ilyen akadt, a spanyol Laura és a román Mihael. Volt búcsúparti, amin kiderült, hogy a francia Gregori, aki azt ígérte, hoz poharakat, tányérokat, kanalakat, nem jött el. De nem is szólt, nem telefonált senkinek, hogy akkor valaki más gondoskodjon helyette erről. Én ilyenkor annyira tudok röhögni azon, hogy az emberek milyen jól elvannak a saját hülyeségükben. Gregori azt mondta, neki nem probléma, bízzák csak rá, ő majd mind a két napon vállalja ezeket. Szóval újra adtunk be pénzt, és a vietnami lány - aki a nagynénjéhez elugrott frissen sütött tavaszi tekercsekért - útközben az amerikai lánnyal együtt vett evőeszközöket is. Az is érdekes volt, hogy a többség megint nem vette ki a részét a szervezésből. Volt, aki semmit sem hozott, cserébe a vásárlást sem vállalta be a két lány helyett, aki amúgy a tanárnők ajándékát is intézte. Én, M. hathatós közreműködésével túrós pogácsát sütöttem, margarin helyett kókuszzsírral. Az ötlet is M.-től eredt. Elég nagy sikere volt, amit nem gondoltam volna. A tanárnőnek volt egy jó ötlete, hogy üljük körbe az asztalt és mindenki mondja el, mik a tervei, marad-e Németországban, mit fog csinálni. Meglepődtem. A korábban magatartásuk alapján ambíció nélküli emberek elég nagy tervekről számoltak be. A legjobb talán Michaelé volt: hazaköltözik Romániába a csajával, és nyitnak egy kempinget. Persze, nem saját erőből, hanem uniós forrásból, mert elég csak 25 százalék önerőt biztosítani. A vietnami lány majd egyszer, ha jól megtanul németül, és elvégez valami sulit, akkor majd szállodában szeretne dolgozni, valami jó, kvalifikált állásban. Az afrikai Emily talán PR-ral akar majd foglalkozni, a brazil Xica, aki eredetileg táncosnő volt, táncoktatással, a japán Minoru továbbra is elektronikus zenével, a spanyol Paula egyetemre szeretne járni Berlinben biológia szakon, a másik spanyol lány, Laura a tervek szerint a német barátjával Ausztriába, egy Bécs melletti faluba megy lakni, és azt tervezi, hogy spanyol tanár lesz. Az örmény-amerikai, folyton csak beszélő és beszéle Ludér pedig talán doktorit akar, de fogalmam sincs, hogy miből. A thai lány, Plopin pedig, ha a gyerek nagyobb lesz, a német férjével együtt elköltözik Thaiföldre.A moldáv Niko (aki öt évet húzott le Spanyolországban), Ákos és a spanyol Gonzalo pedig egyszerűen csak munkát szeretne Németországban, persze leginkább Berlinben találni. És hogy a filippin Lilia mikor gyakorolhatja eredeti szakmáját, a fogorvosit Berlinben, azt aztán egyáltalán nem tudni. Én semmi hasonlóról nem tudtam persze beszámolni, nem akarok se doktorit, se saját kempinget. Amúgy is leszoktam a tervezéséről. Pár emberrel egyébkén a következő két hétben még találkozom, mert még hátravan egy integrációs kurzus.