Színház

 Hát, akkor én most a mozi után a színházat is kipiáltam egy időre. Pénteken színházban voltunk, és egy magyar darabot láttunk német feliratal. Először nagyon megörültem, hogy milyen jó lesz magyar szót hallani, meg majd megfürdeni a magyar sikerben. Nem volt telt ház, és már előttem is akadt olyan, aki előadás közben hagyta el a nézőteret. Az egész egy hosszú megerőszakolós jelenettel kezdődik. És tart és tart. Megfogadtam, ha lesz még egy hasonló, én is kijövök És amikor elkezdték már vetítővászonra játszani újra az első jelenetet, ki is mentem. Ami amúgy érdekes volt benne, hogy már P. mondta korábban: németül nincsenek olyan cifra és durva káromkodások, mint a magyar nyelvben. Itt aztán magyarul a legdurvábbak voltak, olyankor egyáltalán nem volt német felirat a kivetítőkön. Hazafelé egyébként, éjjel 11-kor végre kipróbáltunk egy olyan török gyorskajáldát (ezt a linket érdemes megnézni, annyira ötletes a honlapja ennek az utcai kifőzdének), amit már kétszer is láttunk, de mindig akkora sor volt, hogy nem álltunk be. Most, éjjel kisebbnek tűnt, ezért ki is bekkeltük. Megérte. Ilyen finom húst pitaszerűségben, és finom zöldségekkel még nem ettünk. Aztán meg eltévedtünk, rossz S-Bahnra szálltunk. Felmentünk a felszínre, hátha rájövünk, hol vagyunk, de nem jártunk sikerrel. Viszont elcsíptünk egy buszt, ami az Alexanderplatzra ment. Jó későn, ugyan, de azért hazaértünk. Közben mindenféle bulizós hordákkal találkoztunk. A metróban, az Alexanderplatzon volt olyan is, hogy valaki egy iszonyú nagy sztereórádióval jött (ahogy azt a 80-as évek filmjeiben lehetett látni), iszonyú hangerővel üvöltetve. Mindenféle sörözős csoportok találkoztak, aztán mentek tovább.