Sommerferien

A két hónapos nyári szünet előtti utolsó népfőiskolai óra volt ma. Britta, az egyik tanárnő azt találta ki, hogy mindenki készítsen valamilyen, az országára jellemző ételt, hozzon egy picit belőle és hozza el a receptet is. Rólam csak röviden: nem tudok semmilyen magyarosat főzni, sütni, és tegnap délután orvosnál is voltunk, úgyhogy részemről a vásárlás maradt a Lila-ban, ahol vettem pár szelet mákos-sajtos sütit. A tanárnő még nálam is egyszerűbben oldotta meg: vett négy darab fánkot, a "híres" Berlinert. A fiúk semmit sem hoztak, inkább olyan bunyevácban nyomták, már az óra vége előtt fél órával kimentek a teremből, mert nem bírták tovább az okítást. Na, de aki igazán kitett magáért, az a vietnami lány, Huong volt! Hozott saját kezével gyártott sushit (bicikli csomagtartóján szállította az egészt az iskolába), készített hozzá szószt és vietnami rizst, és hozott tányérokat, műanyag villát és kést is. Már pár órával ezelőtt mondta nekem, hogy jár egy helyre, ahol dolgozik is, és sushikészítést tanul. Mondtam, hogy, hú, az remek, nagyon finom a sushi. Erre ma mondta is, hogy itt van neked a sushi! Hát, nagyon megható volt, ahogy készült, aztán szedett mindenkinek, majd egy papírtányérra mindenből tett egy kicsit, és mondta a tanárnőnek, hogy ezeket vigye el a gyerekének. Látszott is, hogy a tanárnő nem tud mit kezdeni ennyi kedvességgel. A chilei lány citromtortát sütött, és a német férje elhozta a gyereküket is. A nagyon szép kínai lány édes burgonyából olyasmit készített, mint a kókuszgolyó, a kanadai lány pedig palacsintát sütött és hozott hozzá juharszirupot. A mexikói lány tortillát hozott avokádó krémmel, az amerikai pedig valami nagyon édes dolgot, olyan puffasztott rizs szerűséget, de fogalmam sincs, hogy az mi volt. Britta, a tanárnő megmutatta, mi is az az igazi berlini női öltözködés: egy piros kendővel kötötte le a haját, ami alól művészien lógtak ki a tincsek, direkt, nem véletlenül! Egy darab haj be volt fonva. Hm. De most legalább megtörte az eddigi fekete ruházatát. Az amerikai lány elkérte a számom, mondván, hogy majd nyáron együtt gyakorlunk, hogy ne felejtsünk olyan sokat, na erre kiváncsi leszek! Nagyon furcsa volt, hogy működtek a sztereotípiák, a német tanárnő minden igyekezete ellenére hideg volt, mint az Északi-tenger (ahol két hetet nyaral is), a vietnami kedves, szolgálatkész, a román pedig egyszerű, mint az egyszeregy. Én pedig magyar. Leleményes?