Vasárnap Berlin Szentendréjén jártunk, azaz kb. 40 perces HÉV-ezés, illetve S-Bahn-ozás után Potsdamba jutottunk. Vittünk magunkkal biciklit, 1,40 euróért jegyet kellett váltani ehhez is az S-Bahnra. Így, hogy biciklivel közlekedtünk, rengeteg mindent láttunk. A holland negyedet a 18. század elején épített munkásházakkal, Alexandrowkát, ahol az orosz faházakat egy orosz kórus számára építették a 19. század elején. Eljutottunk egy kilátóba, a környéken hatalmasnak számító, kb 35 méter magas Pfingstbergen épült csodálatos Belvederébe, ahonnan még a berlini tv-tornyot is lehetett látni, kívülről megnéztük Schloss Cecilienhof-ot, ami az 1945-ös potsdami konferencia helyszíneként híresült el. Eltekertünk ahhoz a Glienicke-hídhoz, ami a A kém, aki bejött a hidegről című regény miatt lett híres, belehallgattunk egy német idegenvezető magyarázatába, hogy hol húzódott a kelet-nyugat-német határ, aztán visszatekertünk a városba, és kicsit kerekeztünk a Park Sanssouciban is. Ide majd visszatérünk, hogy megnézzük a Fiederisiko című kiállítást. Amúgy már az állomásba beleszerettünk, szép volt és tiszta, tele gyorskajáldákkal, és jellem legyen az, aki ellenáll. Nekünk nem sikerült.
2012. június 18., hétfő
Potsdam
Vasárnap Berlin Szentendréjén jártunk, azaz kb. 40 perces HÉV-ezés, illetve S-Bahn-ozás után Potsdamba jutottunk. Vittünk magunkkal biciklit, 1,40 euróért jegyet kellett váltani ehhez is az S-Bahnra. Így, hogy biciklivel közlekedtünk, rengeteg mindent láttunk. A holland negyedet a 18. század elején épített munkásházakkal, Alexandrowkát, ahol az orosz faházakat egy orosz kórus számára építették a 19. század elején. Eljutottunk egy kilátóba, a környéken hatalmasnak számító, kb 35 méter magas Pfingstbergen épült csodálatos Belvederébe, ahonnan még a berlini tv-tornyot is lehetett látni, kívülről megnéztük Schloss Cecilienhof-ot, ami az 1945-ös potsdami konferencia helyszíneként híresült el. Eltekertünk ahhoz a Glienicke-hídhoz, ami a A kém, aki bejött a hidegről című regény miatt lett híres, belehallgattunk egy német idegenvezető magyarázatába, hogy hol húzódott a kelet-nyugat-német határ, aztán visszatekertünk a városba, és kicsit kerekeztünk a Park Sanssouciban is. Ide majd visszatérünk, hogy megnézzük a Fiederisiko című kiállítást. Amúgy már az állomásba beleszerettünk, szép volt és tiszta, tele gyorskajáldákkal, és jellem legyen az, aki ellenáll. Nekünk nem sikerült.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése