Tanárnők

 Már egy hónapja okítja a csoportot a népfőiskolán a két tanárnő, de szinte semmit nem tudok róluk írni, annyira jellegtelenek. Azért megpróbálom: egyiküket Brittának, másikukat Beatanak hívják. Utóbbi hétfő-kedden jön, majd egy másik népfőiskolán tanít három napot, előbbié pedig a szerda-csütörtök-péntek. Beata idősebb, Britta fiatalabb, de közös mind a kettőjükben, hogy olyan szürkék. Általában feketét, fehéret, szürkét hordanak, Britta farmerrel dobja fel a színeket, Beata pedig sötétlilával. Beata most, amikor végre 23-24 fok van, rátalált a fekete csizmára fekete harisnyával. Hát, igen. A hajukat nem festik, Beataé rövid, őszülő-szürke, Brittaé hosszú barna, és általában mosatlan hatást kelt. Közös az is, hogy mind a ketten inkább topisak, pedig Beata minden egyes szünetben "felfrissíti" a sminkjét: kirúzsozza a száját. Olyan az összhatás, mintha nem érdekelné őket, hogy hogy néznek ki, de eközben mégis megválogatják a dolgokat, foglalkoznak magukkal. Beata például mondta, hogy minden reggel tornázik az ágyában, kemény matraca van, szinte minden nap úszik, és hétvégén pedig, ha van ideje, órákat fut. Van egy egyetemista lánya és egy kisebb fia, akit reggel kocsival elvisz az iskolába, leteszi a kocsit, majd U-Bahn-nal jön hozzánk. Britta eddig egy kisebb fiúgyermekről számolt be. Szóval szinte soha semmit nem mondanak magukról, nem úgy, mint Joanna, aki személyes sztorikkal szórakoztatta a csoportot. Általában igen unalmasak az órák, emiatt késve is megyek, mert az eleje elviselhetetlen. Tegnap az óra végéig még volt hét perc, és Beata azon tanakodott magában, hogy mit is csinálhatnánk még. Majd arra jutott, hogy dobáljuk egymásnak a labdát és mondjuk egyes igék múlt idejét. P, azt mondta, hogy egy népfőiskolai tanár nagyon keveset keres, talán óránként 10 eurót. El tudom képzelni, hogy bebumlizik a központba, és alig bír elviselni egy napot, amelyen olyan külföldieket okít, akiket eltart a német állam és taníttat is. Ma megint a német oktatási rendszerről volt szó, már hat évesen, vagy előbb mennek a gyerekek az általános iskolába, ahol négy évet töltenek és 10 évesen kell dönteni, gimnáziumot vagy szakiskolát válasszanak. Csak a gimnázium ad érettségit, és csak azzal lehet egyetemre menni. Minden tartományban más a szisztéma, Berlinben minden ingyenes, még az egyetem is. Beata és Britta oktatási módszere között van egy kis különbség: Beata minden új szót felír a táblára, és pontonként halad végig a könyvön, Brittánál több a csoportos hülyéskedés, beszélgetést direkt nem írok, bár ez lenne a célja. Viszont egyikük sem tud locsogni. Sajna. Pedig az milyen jó: szórakoztató, közben sikerélményt is ad, ha az ember megért valamit.