die Gruppe

Íme a csoport. Nincs itt mindenki, az egyik török lánynak hétvégén lesz az esküvője, de most a fogával van valami, azért hiányzik, és még egy török asszonyság beteg. Jobb oldalon alul szemüvegben az olasz Lilinana, mellette az "energiavámpír", utána pedig a lengyel Katerina. Joanna jobb oldalon áll csíkosba, mellette balról a két albán nő, és bal oldalon a második a thai lány, a többiek mind törökök. Ebben az összeállításban nem találkozom többet velük, mert jövő héten ez a kurzus véget ér, és van, akinek már nem finanszíroz a Jobcenter. A többieknek mennek tovább. A kendő nélküli albán lánytól ma azt tudtam meg, hogy ő például 2013-ig jár ide. Elképesztő, nem? Addig ingyen járhat egy nyelviskolába, mert az állam fizeti.
Akármilyenek is, lehet tőlük tanulni. Például az újrakezdésről. Egy másik kultúrában, egy másik országban, nyelvtudás nélkül meg lehet próbálni újra boldogulni. Igazságtalan vagyok az "energiavámpírral", ma megtudtam, hogy neki nincs férje, és ő az egyetlen közülük, aki dolgozik. Nem lát, de a szemüveg meg drága, mondta, és azt is, hogy nyáron meglézerezteti majd otthon, Törökországban.
Joannától tegnap azt tudtam meg, hogy minden évben elutaznak Magyarországra a férjével, mert ő szereti a meleg fürdőket, a férje pedig a kelet-európai népeket. Voltak már Hévízen, Keszthelyen, Hajdúszoboszlón és Budapesten többször. Szerény nyelvtudásommal próbáltam megtudni, hogy talán Kelet-Berlinben születtek, azért ez a vonzódás, és hát igen, ráhibáztam. Tegnap - épp a külön feladatokat körmöltem - megint berágott az asszonyokra, most a lassúságuk miatt, és arra kaptam fel a fejem, hogy kabátban állnak és indulnak haza. Erre én is indultam volna, mire Joanna közölte, hogy maradjak, még volt fél óra egyig, és próbált velem beszélgetni. A költözésről, az esetleges új nyelviskoláról, a kelet-berliniekről, én azt akartam volna valahogy elnyökögni, hogy sok mindent értek, de beszélni sajna' nem tudok. Jelezte, ő is így van angollal, mert a szavak kiejtése nagyon nehéz. Nézzek minden nap legalább fél órát tévét.
Ma is, ahogy egész héten, fagyoskodtunk, mert rossz volt a fűtés az egész tömbben, a szomszédos iskolában, és itt a könyvtárban, ami termeket ad a népfőiskolának. Fél egyre, mire vége lett az órának és már csak a fényképkészítéssel szórakoztattam a csoportot, megjavult és lett is meleg. Hazafelé már nagyon "profin" nyomtam a buszon a jegyvételt, tegnap ugyanis megállapítottam, hogy csak annyit kell mondani: ab. Semmi "kérek szépen egy jegyet Spandauba a Városházához". Minden AB-jegy 2,3 euró, és egy útra szól.