A lakberendező

Amióta itt vagyunk, M.-ről kiderült, hogy lelke mélyén lakberendező. Imád pakolni, dobozolni, egyik helyről a másikra rakni tárgyakat, székből tévéállványt fabrikálni, adni-venni bútorokat. Igaz, ez utóbbit még gyakorolni kell. Tegnap elmentünk azért a tévéállványért és dohányzóasztalért, amelyeket az interneten szúrt ki, és jutányos áron kínálta egy fiatal angol pár. Nagy nehézségek árán hazahoztuk, levitte a szuterénbe, és amikor én is arra jártam, felfedeztem, hogy egy hasonló dohányzóasztal már figyel ott! Ja?! - kérdezte, azzal, hogy igen, erről bizony megfeledkezett. Megegyeztünk, hogy ezt levonom a kosztpénzéből. A vicc kedvéért. A lakberendezés címszava alatt tegnap új hobbit talált: az internetes ajándékozást. A megunt búrokat egy weboldalon ingyen lehet felajánlani az érdeklődőknek, akik aztán el is szállítják azokat, ezzel az em-Ber megspórolja a lomtalanítás költségeit. Nekünk aztán számtalan ilyen holmink van a szuterénben, így aztán tegnap este 7-kor egy öregúr már el is vitt egy szekrényt. Eljött, szétszerelte, M.-mel bepakolta az autójába, és már ment is. Amíg nem voltam itt, addig M. a költöztetők tendereztetésével szórakoztatta magát. A költöztető cégek ugyanis először házhoz jönnek, és ajánlatot tesznek, hogy mennyiért is vállalják a munkát. M. vagy négyet hallgatott meg, és végül nem a legolcsóbbat választotta, hanem azt, amelyiknek a főnöke egy igencsak érdekes ember volt. Herr Herr. Főként a neve és magyar kötődése tette győztessé. Úgy hívják, hogy Matthias Herr. A nyolcvanas években Mohács mellett raboskodott Magyarországon, mert Kelet- Németországból Magyarországon keresztül akart Nyugatra jutni. Nem sikerült, egy magánzárkában kötött ki, ahol a magyar őrök segítségével folyamatosan német könyvekhez jutott. Sőt, valahogy Jókaihoz is, még mindig tudja magyarul mondani a könyvcímeket: "Ety magiar nabob", "A koeszivu emba fiiiai" - sorolta Herr Herr M. beszámolója szerint.