A Magyar Posta bocsátotta ki, de nem tudott rendelni, mert a posta informatikai rendszer érzékelte, hogy külföldről próbálkozik, és nem engedte - panaszkodott. Erre otthon próbáltam venni, de egyik postán sem lehetett kapni. Végül aztán családi segítséggel mégis sikerült beszerezni, és ma leszállítottuk a fiúnak. Bementünk a boltba, a kezébe nyomtuk a borítékot, és meg sem vártuk, hogy mit mond, már fordultunk is ki az ajtón. Nem akartunk béna közjátékot arról, hogy ő fizetni akar, mi meg nem akarjuk elfogadni a pénzt. Az utcáról még visszanéztünk, láttuk a boldog mosolyt az arcán, ahogy előhalászta a bélyegeket, és még intett egy nagy "O.K. és köszi" jelet.
Sétálgattunk kicsit, rég jártunk a jó öreg Spandauban, ahová időközben beszökött a tavasz. A virágárusok már iszonyatos módon kipakoltak, mintha nem is február 24. lenne. A tegnap esti "sokk" után ma sütivel jutalmaztuk magunkat az Árkádban, este pedig egy új levessel: édesköményes, almás leves. Hú, extrán finom volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése