Ez itt az első mesekönyvem. Németül. Az Oxfam brit jótékonyság szervezet egy spandaui adományboltjában vettük szombaton 1,50 euróért. Gondoltam, először mesekönyv olvasással tesztelem a tudásom. Hát, az elbeszélő múltat még nem tanultam, úgyhogy feladja a leckét. Mindenesetre megérte az árát, nagyon vicces. Lehet, hogy német klasszikus?! Arról szól, hogy egy falu leggazdagabb embere annyira gazdag volt, hogy dolgoznia sem kellett, egész nap azt csinált, amit akart. És mihez volt kedve? Enni - így a könyv. De mindig csak gombócot, kicsit hasonlítva Gombóc Artúrhoz, aki a Pom pom mesékben a csokoládé minden fajtájáért rajongott. Ez a Péter nevű német ember pedig a gombóc minden fajtáját szerette: fehér, zöld, krumplis, káposztás, húsos, szószos. Na, aztán így élt, majd megnősült, és egy olyan asszonyt vett el, aki szintén élt-halt a gombócokért. Aztán együtt ettek és híztak. A falu elnevezte őket Kövérpéternek és Kövérpéternének. Hát, majd beszámolok, mi lesz a csattanó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése