A Malév hiányában Easyjettel utaztam, amolyan úriasszonyosan. "Ferihegy 1-en" ezen a szép szerda délután iszonyatos tömeg volt, a kígyózó sorban az Easyjet alkalmazottak keresték a hozzám hasonló balekokat, akik a helyszínen megveszik a "gyorsító jegyet". Kiemeltek a sorból, elkísértek a pénztárhoz, ahol 3.500 forintért megvehettem a jegyet. Ezzel egy külön sorba álltam újra be, és valamivel előbb jutottam be a kapuhoz. A "gyorsítójegyesek" a beszállásnál előre mehetnek, külön, elkerítve szállhatnak fel a buszra, majd elsőként szállhatnak fel a repülőre. A többi "halandó" addig a busz csukott ajtaja mögött várakozik. A fapados járatok nagyon komolyan veszik az" utastérbe csak egy csomag vihető fel" elvet, így egy női retikül és egy kabinbőrönd már két csomagnak számít. Vannak, akik a helyszínen szembesülnek ezzel és gyors pakolásba kezdenek. Tegnap egy nagyobb lánycsapatnál egy pár gumicsizma, egy ruha és egy zacskó bonbon végezte a földön, hátrahagyva, hogy a kézitáskák beférjenek a másik csomagba. A gép csak kicsit zötykölődött, és hozzávetőleg 1 óra 10 perc alatt ért Budapestről Berlinbe. Ez eddig ok is lett volna, ha nem kellett volna a Spanduba igyekvő vonatra az iszonyatos nagy gurulós bőrönddel - aminek egyik kereke bemondta az unalmast - valósággal szaladni. Előttem P. - akivel a repülőn futottam össze - haladt öles léptekkel, diktálva az iramot és egyik táskámat húzva, mögötte én. Ahogy felugrottunk a vonatra, már indult is. Egy jó darabig nem tudtunk egymáshoz szólni a lihegéstől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése