Arra értem ma be a német órára, hogy Joanna magyaráz: aki akar, csütörtökönként járhat biciklis tanfolyamra! Ingyér! Ezt is a népfőiskola keretein belül lehet csinálni. Szóval a nők - mert ez csak nőknek szóló hirdetmény - egy héten egyszer elmehetnek egy szuper parkba, ahol kapnak kölcsönbe biciklit és ott tanítják őket kerekezni, meg a közlekedési szabályokra is. Úgy látszott, hogy csak én voltam teljesen elhűlve a lehetőségtől, a többieknek természetesnek tűnt. Joanna kérte, jelentkezzenek, mert előre oda kell szólni, hogy hányan mennek. Kérdezte, ki nem tud biciklizni, először csak két kéz emelkedett a magasba, aztán még vagy három. Én szinte minden óráról kések, és ez nem otrombaságból van, hanem mert az első negyed, fél óra az adminisztrációval telik. Joannának csomó papírmunkája van a bevándorlókkal. Ma a fél óra csak az egyikkel ment el, mert letelik a tanfolyama, és az orientációs kurzusra kellene mennie, ám ahhoz már legalább a B1-es szinten kellene lenni, de neki még a mostani is elég nagy kihívás. A süketek párbeszéde folyt félórában, a török nő nem értette Joannát és fordítva. Délután bicikliztem egyet a tónál és találtam egy orosz nyugdíjas férficsapatot. Körbeültek egy asztalt a parkban, és vidáman beszélgettek. A park egyébként legalább akkora, mint a Margitsziget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése