Pár napig szuper tavasz volt, de most ismét a szokásos szürkeség a jellemző az időjárásra. Hideg van, fúj a szél, és bármikor eshet az eső. Lassan vége lesz a nagy nyuginak, ami itt a világ végén van, és a tó körüli biciklizéseknek is (M. lefülelte az oroszokat a parkban, kártyáznak!), vasárnap költözünk. Amíg itt, a világvégi tó úgy tűnik, hogy az idősebb korosztály körében népszerű, addig a városban a fiatalok és a turisták özönlötték el a parkokat. Amúgy az elmúlt hónapokban most először volt honvágyam. Először, amikor tegnap ki volt írva a kisebbik kerületi uszodára - a nagyobbik még egy évig zárva lesz felújítás miatt -, hogy valami kórokozót találtak a vizében, azért zárva van. Nagyon el kezdtem vágyakozni a Csaszi után! Másodszor pedig, amikor betévedtem a könyvesboltba. Mikor lesz az, amikor bármit is el tudnék olvasni? Csak megszokásból nézegetem meg szinte mindig az eladási toplistát, fogalmam sincs, hogy miért, hiszen még a könyvcímeket sem értem. Egyelőre nem tudni, hogy melyik nyelviskolába járok majd. A mostani jó messze lesz. Joanna szerdán a két hetes húsvéti szünet előtt mindenkinek hozott csokit. Néha már egész jókat tudunk röhögni egymáson, ami azért már jelent valamit, azt, hogy néha értjük is egymást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése