Két különbség is van köztem és a népfőiskolás csoporttársaim között: férjnél vannak, én nem, nincs érettségijük, nekem van. Ezekkel lettem ma okosabb. A török nők, mintha már óvodában férjhez mentek volna, mindegyik sokkal fiatalabb, mint én, de már ezer éve férjnél van. Még Törökországban végezték el az általános iskolát, és ennyi. Se szakma, se semmi. Viszont ott a család. Állandóan azt kell szolgálni. A legfiatalabb lány együtt él az anyósa családjával. Ma azt mesélte, hogy bár fenékig ér a haja, mindig kendőben kell lennie, mert ez a család "kendős" család, és ezért otthon is mindig a fején van. A thai lánynak meghalt a férje egy éve, talán innen ered, hogy a szája mindig lefelé biggyed, amúgy jó fej, igaz, már előre tanul, a hanganyagokat még az óra előtt otthon jó sokszor meghallgatja. Ma azért jöttek elő ezek a témák, mert a német oktatási rendszert kellett volna németül megérteni. Hát, mit mondhatnék. Ha jól értettem, van az általános iskola, ami a 6 éves korban kezdődik és négy, vagy hat osztályig tart, ez tartományonként eltérő. Utána jön - tehát 10, vagy 12 éves kortól - az általános (magyarul legalábbis ezt is így hívják), vagy a reáliskola, vagy a gimnázium. Csak a gimnázium ad érettségit, és így csak ez után jöhet az egyetem. Az általános és a reáliskola is ad végzettséget, de ezek után még szakmát kell tanulni. Joanna azt mesélte, hogy a férje egyszer nem talált munkát, mint mérnök, és mivel Németországban kevés a tanár, elment egy reáliskolába oktatónak. Na, ott meg a diákok ahelyett, hogy figyeltek volna, papírhajókat gyártottak, műanyagpalackokkal dobálták, így aztán ez "szakmaváltás" csak kitérő lett Félix életében, és ismét mérnökként dolgozik, ami elég kirívó a családjában, ahol mindenki orvos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése