Die Reise

A visszatérés a spandaui nyelviskolába olyan volt, mintha az eddigi filmeket fordítva játszottam volna le. Felszálltam a ház előtt a metrópótló buszra, egy megállót mentem, majd átszálltam a metróra, amivel szintén egyet mentem az Alexanderplatzig. Ott már jött is az S-Bahn, fél órát utaztam azzal, majd elindultam keresni a nyelviskolába tartó buszt, ebből az irányból még sosem érkeztem oda. Az egyik megállóban felismertem egy tanárnőt, így aztán bátran felszálltam az ismerősnek tűnő buszra. A lakástól az iskoláig kicsivel több, mint egy órát utaztam, de nem volt vészes, klasszul elnézegettem. Újra és újra azon gondolkoztam, hogy miért nem udvariasak itt egymással az emberek, hogy ez olyan nagyvárosi szokás? P. szerint a nők sokat "tettek" itt ezért, az emancipációért való küzdelemben átestek a ló túloldalára. A nyelviskolában minden a régi. Joanna még mindig beteg, vagy továbbra is tavaszi fáradtsága van, nem tudni, az orvos most is azt mondta neki, mint múltkor, hogy feküdjön. A többiek szerencsére pont annyit felejtettek mint én, vagyis jó sokat. Az új iskolából még mindig nem jött válasz, hogy mi is van a várólistával. Holnap még van egy utolsó óra a spandaui modulból, az új jövő hétfőn indul, Joanna szerint várjunk, hátha addig jelentkeznek.