Fodrász

 Idáig húztuk-halasztottuk a fodrászt, mert mindenki azt mondta, hogy Németországban borzalmasak a fodrászok. Még otthon is figyelmeztetett a fodrászom, mondván, sokkal kevesebb képzésen kell részt venniük, mint Magyarországon. Spandauban iszonyatos sok fodrász szalon volt, a többségen ki volt írva, hogy már 10 euróért vágnak hajat és be sem kellett jelentkezni. Szóval csak vártunk, vártunk, de már tarthatatlan lett a frizurafront. És ekkor végre P., akinek már hetek óta magyarázom a problémát, ajánlott egy üzletet. Egy metrómegállóra van, interneten kellett bejelentkezni, úgy, hogy időpontot kell választani, majd visszaírták M.-nek, hogy o.k., nekem viszont, hogy nem o.k, és ajánlottak egy másik terminust. Így aztán először M. tesztelte le a helyet, neki nagyon tetszett és 15 eurót kértek a hajvágásért. Ma eljött velem is, ugyanaz a lány jutott nekem is, aki az ő haját nyírta. M. megpróbálta az itthon megbeszélteket németre fordítani, majd elvonult egy újsággal. Végül aztán én sem csalódtam, elsőre nem is lett rossz, az én hajvágásomért 20 eurót kértek. Egyébként az egész város a május 1-jei "szokásos" tömegverekedésre készül (erről majd megpróbálok később többet írni), az üzletek bedeszkázták a kirakataikat.