Úszás

Hát, akkor újra az úszásról. Most talán megvan az "igazi". Mármint az uszoda. Két metrómegállót kell menni felfelé, az Árkád felé, majd ott át kell szállni a négy közül bármelyik S-Bahnra, és három megálló múlva ott van ez az uszoda. Ami már tényleg sportuszoda, nem fürdő. Valahogy a utca szint alá van beépítve, és két nagy 50-es medencéje van, a köznép az egyiket használhatja. Amit nem értek, hogy itt sem lehet saját hajszárítót használni, sajna, és csak bénázik az ember a levegőfújókkal. Talán 10 sáv van, ebből egy nagyon széles, ahol lehet úszkálni, kettőben oktatás folyik, egy a gyorsan úszóknak, egy pedig a hátúszóknak van fenntartva. Ami még jó nehéz, hogy a szekrények előtt le kell venni a cipőt, ami inkább visszafelé probléma, hogy a vizes papucsban kell kimenni hajat szárítani, majd onnan elmenni a székekig és felvenni a cipőt. Rengeteg a szekrény, olyan szekrényerdő az egész. A tusolóban itt sincs szappantartó, fene se érti, hogyan mosakodnak meg ezek a cvanzigok. Részemről csak próbálkozás volt. Rengeteg a kisgyerekes nő, a pénztárnál sorban állnak a babakocsik. Azért itt apákat is látni gyereket hozni az uszodába, otthon elég ritka. De például egy pasinál nem tudtam eldönteni, hogy a gyereke gördeszkájával érkezett, avagy inkább egy térdgatyás, örökgyerek negyvenes. A pasik többsége, legalábbis errefelé, úgy néz ki, mint Uj Péter. Vagy inkább úgy mondanám: ugyan az a karakter. (Ja, a nők egy része is úgy néz ki, mint Uj Péter, ezeknél van, aki a kocsma előtt üvegből issza a sört, de erről majd később.) Egyelőre próbálok az úszáshoz visszazökkenni, majd fokozatosan, a legutóbbi után nagyon durva izomlázam volt. Ennyit az edzettségről.