Szombaton egy csokor, csuporba tett rózsát találtunk a bejárati ajtó előtt. A főbérlő volt, aki keresett bennünket. M. már napok óta stresszben volt, hogy a főbérlő, a színésznő jelezte, szombaton jön haza, és át is jön. Takarítottunk, súroltunk, porszívóztunk, felmostunk, hogy aztán nehogy "szakadt magyaroknak" látszódjunk. Így, a rózsa megtalálása után M. le is ment a színésznőhöz, aki persze nem kérette magát, és a beköszönés címén jól körülnézett a lakásban. A képzeletbeli kő hangosan gördült le M. szívéről, amikor mindent szépnek, barátságosnak talált a "bejárás" után. Még beszélgetett is, többször figyelmeztetve M.-et, hogy tolmácsoljon, legyen olyan kedves. Szóval eredetileg nem berlini, de itt járt még a rendszerváltás előtt színiskolában, és itt ismerkedett meg a férjével, a falon belül, Nyugat-Berlinben éltek, de baloldali, liberális embernek tartja magát - jelezte. M. azóta is a kedvét keresi, tegnap és ma is adott neki újságot olvasni. Szombaton egyébként elmentünk Spandauba, hogy megnézzük, jöttek-e levelek a régi címre. Az új bérlő kivágott minden bokrot, mert nem tetszettek és újakat ültet. Megnagyobbítja a teraszt, grillezőt épít, és kidobta az egész konyhabútort, a szuterénben pedig megfelez egy szobát. Ja, és ami a legmókásabb: már össze is veszett a minket lealázó szomszédokkal, azon, hogy azok szerint ünnepnap - a péntek itt az volt - nem szabad zörögni, csörögni építkezéssel. Spandauban a szokásoknak hódoltunk: ettünk a "hentesnél" lencselevest. Az idő teljesen téliesre fordult amúgy. Még havazott is. Egyik nap. A másik nap meg sütött, de a levegő alig melegedett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése