A Roma-nők az EU-ban című rendezvényen jártunk a Kövin hétfőn. Hát, egy igen unalmas beszélgetésen vett részt négy roma nő, két német, két magyar és ezt egy német újságíró nő moderálta. Utóbbi először igyekezett a hazai terepen maradni, és leginkább honfitársait kérdezni. Az volt a legviccesebb kérdés, amikor egyik német roma nőt, akinek szőkére volt festve a haja, arról kérdezett, volt-e olyan helyzet életében, amikor eltitkolta a származását. Hát, ja, hiszen festem a hajam! De nem ezt válaszolta, hanem azt, hogy a lakáskeresésnél indiai-lengyelnek adta ki magát, mert inkább adják a németek egy külföldinek ki a lakásukat, mint egy romának. Volt sok "én azt gondolom, hogy...", mondat, de végül a tolmácsgépem is befuccsolt, de aztán szerencsére volt egy koncert is.
A beszélgetés után Snétberger Ferenc és tanítványai, a Snétberger Zenei Tehetség
Központ hallgatói adtak csudajó koncertet, na és kaptak is nagy tapsot a főként németekből álló közönségtől. És volt kaja is, este 10-kor úgy csaptak le az emberek a tálakra, mint a vércse az áldozatára. Elképesztő volt, ahogy egymást taszigálták, vagy ahogy a teli tállal megérkező zsúrkocsit körbevették, az haladni sem tudott.
Vasárnap megnézem a Szabó István-filmet: Hinter der Türt, az Ajtót. Ilyen közel még életemben nem laktam mozihoz: kb. 3 perc alatt értem oda gyalog. Rajtam kívül még vagy 4-5-en lehettek a délutáni vetítésen. Persze, németül volt, de itt amúgy is minden külföldi filmet leszinkronizálnak, soha semmi felirat. Egy héten egyszer játszották, előtte egy nap egyszer, de most már levették a műsorról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése