Délelőtt

Ha kimozdulunk, általában irigykedni szoktunk a helyiekre. Szombaton délelőtt például arra, hogy egy-egy kerületből szinte ki sem kell lépni ahhoz, hogy az ott lakó egy parkot, kanálist, vagy egy piacot találjon. Szóval nem kell "Csepelről a Margitszigetre" utazni, elég pár utcát buszozni, vagy biciklizni, és máris megvan a hétvégi pihenőhely. Xbergben, azaz Kreuzbergben jártunk, ahol mindenki a szokásos hétvégi délelőtti kedvenc programjának hódolt. Voltak, akik sétahajóztak, mások az olyan párizsias, sarki kávézókban múlatták az időt, az igazán alternatívok pedig tekerték a spanglit - amit előtte vettek - a parkban. Persze, tudom, Pesten is egyre több a jópofa kávézó, és azt is, hogy sokan megengedhetik maguknak, itt viszont iszonyú széles tömegek érhetik ezt el. Akiknek mégsem megfizethető, azok sem maradnak hoppon: a kanális partján lévő Lidl-ben megvehetik a friss zsemlét, és a padokon olvasgatva falatozgathatnak. Én olyat sem látok gyakran otthon, hogy apukák legeltessék a gyereket a játszótéren. Igaz, otthon játszótér közelében sem járok, itt viszont lépten-nyomon abba botlik az ember. A legdurvább, amit szombaton láttunk, az a saját erkélyén parkoló autós volt. Úgy van megépítve a ház, hogy az autólifttel fel lehet menni az erkélyre, ahonnan be lehet lépni a lakásba. Na, ezt percekig csodáltuk. Hát, így.