A Der Tagesspiegel című liberális napilap nyílt napján jártunk szombaton. A legviccesebben kezdem: M. liciten megnyerte, hogy ő - és még egy fő - részt vehet majd egy szerkesztőségi értekezleten. Az történt, ami lenni szokott, hogy a németek nem szeretnek hétvégén korán kelni. Amikor odaértünk, még szinte senki sem volt, először is megebédeltünk a menzán, hogy lemérjük, jó-e ebben a szerkesztőségben dolgozni. Az igen gombot nyomtuk meg. Háromféle menűt készítettek a látogatóknak, egy húsosat, egy halasat és egy vegát, ami tavaszi tekercs vol, és volt egy nagyon finom leves is sütötőkből. Ebéd után csak ténferegtünk, amikor is az egyik terembe beinvitáltak, és azt láttuk, hogy a feliraton az szerepel: a szerkesztőség egy napja. Eléggé megörültünk, hogy akkor most valaki elmeséli ezt, de végül nem ezt történt. Mire felocsudtunk már egy licit kellős közepén voltunk, 5 euróról indult, ötösével emelkedett, és a "nyeremény" pedig az volt, hogy aki a legtöbbet ígér, egy egész napot eltölthet a Der Tagesspiegelnél. Gyorsan beszálltunk, és ketten maradtunk egy férfival, de aztán mi ezt végül feladtuk, "csak" jól fervetük neki az árat. A következő licit a '"szerkesztőségi értekezleten való részvételért" indult. Itt is akadt egy ellenfelünk, egy nő, aki a jó sprólos német szokás szerint javasolta, ne ötösével, hanem egyesével menjen a licitálás. Így is lett, és a végén kiszállt, mi pedig elvittük a főnyereményt. De a nő nem hagyta annyiban, egyből rászállt M.-re, hogy ha kifizeti a licit felét, lehet-e a plusz egy fő. Rábólintottunk, telefonszámot cseréltek, csak itthon kezdtünk el rajta gondolkozni, hogy ez jó ötlet volt-e. Mindenesetre jól szórakoztunk. Még belehallgattunk egy előadásba, ami lapkészítéséről szólt, egy vezető szerkesztő mesélte ezt el. A reklámosoknál megtudtunk, hogy ma már csak kis, saját készítésű képeslapot küldenek az esteleges partnereknek, hogy szeretnének-e hirdetni a egy-egy tematikus számban. Az egyik szobában olyan fényképet készítettek, amivel az ember "a címlapra kerülhet", a szerkesztőség boltjában pedig mindenféle apróságot lehetett venni, az egyik ficakban pedig valaki a könyvét dedikálta. A gyerekek az udvaron egy kukásautóból kialakított palánkra dobálhatták a kosárlabadát. Volt szabad téri műsor is, amit elvert az eső. Aztán csak egyre jöttek és jöttek az emberek, főleg az idősebb korosztály, mert hát igen, az iszonyatosan aktív errefelé. Amikor már lépni sem lehetett a folyósokon, akkor elhagytuk a helyet. Azzal, hogy M. remélhetőg még visszatér. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése