Görisek

Nagyon érdekes egy másik kultúrába belelátni. A németek sokkal hidegebbnek és racionálisabbnak tűnnek nálunk, spórolósabbak, de valahogy sokkal többször "csinálnak együtt valamit". Bármit. Szombaton például közös kertrendezés volt a háznál. Igaz, hogy szinte alig jött el valaki, de azért valakinek az eszébe jutott, írt róla e-mailt mindenkinek, lehetett rá jelentkezni, és lehetett csinálni együtt valamit. Jórészt csak a lakástulajdonosok kapirgáltak a kertben, a bérlők nem aktivizálják magukat ilyen ügyekben. Kivéve minket. Azaz kivéve M.-et. Nekem nem volt erőm fizikai munkában részt venni, viszont M. a másfél-két órás munkájával elérte, hogy én is kapjak ebédet. Mert ezekkel az "együttcsinálásokkal" ez is együtt jár. Az alsó lakó felesége főzött. Na és mit? Gombóclevest! Foghatta a konzerv zöldbabot és abba főzte ki a húsgombócokat, beleönthetett számtalan zacskónyi szárított kakukkfüvet. Annyit, amennyi után az ember társaságban már nem mer mosolyogni, mert a fogai között biztos ott figyel jó néhány fűdarab. Sajna' a színésznő nem volt itt, így elég halk volt a társalgás, ami leginkább az időjárásról folyt, meg a politikáról. Abba mind megegyeztek, hogy szuper az új köztársasági elnök. Aztán mind szétszéledtek hamarjában, velünk együtt. Mi nagy nehezen beverekedtünk magunkat a belvárosba, a felszíni közlekedés ugyanis meghalt a Berlin Maraton miatt. Igaz, csak vasárnap, azaz ma tartották, de szombaton már mindent lezártak és a görkorisok versenyezhették végig a távot. Ezekkel össze is futottunk. Hatalmas élmény volt! Főleg az, hogy már megint együtt csináltak valamit. Egy olyan sportot, amiben nem számít a sörhas - ez jó néhány versenyzőnek volt -, sem a kor. Rengetegen voltak 60-70 év körül, elképesztő volt. De elképesztőek voltak a turisztok is, akiknek milliószor mondták meg a rendőrök, hangosbeszélőn a szervezők, hogy ne rohangáljanak át az úton egy-egy görkoris csoport között, és álljanak az út szélére, valahogy nem hatott. Csak szaladtak, szaladtak és szökdöstek. Hát, így.